Szerző: SZELESTEY
2018.07.04.
- Jobboldali fordulat az európai menedékpolitikában, ám az elhozhatja az EU végét, ráadásul kivitelezhetetlen - német lapvélemények az uniós csúcsról, illetve a CSU-CDU-egyezségről.
- Az EU-n belül Magyarországon van leginkább veszélyben a jogállam, mondja az Európai Parlament jelentéstevője.
US News and World Report/Reuters/FAZ
Berlini látogatása előtt egy nappal Orbán Viktor közölte: hajlandó megállapodni Merkellel a német határon elutasított menedékkérők visszafogadásáról, de csak akkor, ha Berlin előbb egyezségre jut a kérdésben Ausztriával. A politikus a Bild c. bulvárlapnak nyilatkozott, és azt mondta, hogy nyitott a párbeszédre, de a sorrendet be kell tartani. Vagyis a magyar fél csak akkor tárgyal Béccsel, ha az már megegyezett a németekkel. Ez esetben lehet azután szó arról, hogy leüljenek a magyar és a német kormány képviselői. Megismételte, hogy meg kell erősíteni a külső határok védelmét, illetve hogy tranzitközpontokat kell létesíteni az EU-n kívül. Továbbá hogy a főként muzulmán migránsok beáramlása fenyegeti az európai keresztény civilizációt.
A miniszterelnök hamarosan találkozik osztrák kollégájával is, mert ahogy mondta, szeretné vele megvitatni a jószomszédi kapcsolatok következő teendőit. A jelentés hozzáteszi, hogy a német vezetésnek a CSU-val kötött szerződés sikere érdekében meg kell szereznie az érintett államok beleegyezését, mármint hogy visszaveszik a menekülteket. Az olaszok azonban továbbra sem hajlandó a kétoldalú toloncegyezményre, azt követelik, hogy a többiek vegyenek át tőlük menedékkérőket.
Die Welt
A luxemburgi külügyminiszter úgy gondolja, nem jó az, hogy Ausztria az EU soros elnökeként ennyire a visegrádi államok oldalára áll a migráció kérdésében. Asselborn szerint ez a megközelítés árt az uniónak, mert a érdemi megoldást csak az hozhatja el, ha kiegyensúlyozottan elosztják a menedékkérőket. Az európai liberálisok strasbourgi vezetője viszont kétli, hogy valóban válságról van, hiszen a számok egyáltalán nem támasztják azokat, akik a félelmet gerjesztik. Az év első négy hónapjában pl. mindössze 45 ezren érkeztek. Verhofstadt úgy látja, hogy a menekülteket ürügyként használják fel, itt valójában az Orbán-, Salvini-, Seehofer- és Kurz-féle populizmus mozgatja a szálakat.
Az újság hozzáteszi, hogy az osztrák kancellár megerősítve látja saját, bezárkózási politikáját. A német uniópártok megállapodása után Ausztria várhatóan szigorúbb ellenőrzést vezet be a Brenner-hágón és megerősíti déli határainak védelmét is, ám ezzel dominóhatást indít be. Kurz azonban hivatkozhat arra, hogy ő maga az európai megoldást szeretné, csak hát a németek külön útja nem hagy más választást számára. Egyben pedig újult erővel követeli a külső határok őrizetét, hogy a migránsok ne juthassanak be Európába.
FT
Az elemzés úgy ítéli meg, hogy a Merkel-Seehofer-egyezség nem érinti a menekültügy mélyebben fekvő okait, így az őszi bajor választások után bármikor ismét beüthet a válság. A mostani vita véget vethetett volna a nagykoalíciónak, sőt mindkettejük politikai pályafutásának is, de ezt most megúszták. Ám megmaradt köztük a bizalmatlanság, arról nem beszélve, hogy igazából nem oldódott meg a fő gond. Mert a CSU megkapta ugyan, amit akart, azaz tranzitközpontokba küldik az osztrák-bajor határon kiszűrt migránsokat, és ha ott kiderül, hogy valamely más EU-tagállamban már adtak be menedékkérelmet, akkor visszatoloncolják őket oda. Már ha van hozzá kétoldalú megállapodás. A nagy többség azonban előreláthatólag marad Németországban.
Az az amatőrség, amit a két politikus tanúsított az ügyben, jóvátehetetlen károkat okoz mindkettejüknek. Ugyanakkor Európa nem jutott előbbre a Dublini rendszer reformja kapcsán. Mint ahogy azt sem látni, miként lehetne megakadályozni, hogy a migránsok Dél felől tovább menjenek Németországba, miközben a kérelmük még folyamatban ott, ahol először léptek az unió területére. Seehofer ugyanakkor megfelelő kampánytémát adott a szélsőséges AfD-nek, a bajor választásokra, és ha a keresztényszociálisok leszerepelnek az erőpróbán, akkor nyakunkon az újabb válság, az pedig visszaüthet – pusztító erővel...
US News and World Report/Reuters/FAZ
Berlini látogatása előtt egy nappal Orbán Viktor közölte: hajlandó megállapodni Merkellel a német határon elutasított menedékkérők visszafogadásáról, de csak akkor, ha Berlin előbb egyezségre jut a kérdésben Ausztriával. A politikus a Bild c. bulvárlapnak nyilatkozott, és azt mondta, hogy nyitott a párbeszédre, de a sorrendet be kell tartani. Vagyis a magyar fél csak akkor tárgyal Béccsel, ha az már megegyezett a németekkel. Ez esetben lehet azután szó arról, hogy leüljenek a magyar és a német kormány képviselői. Megismételte, hogy meg kell erősíteni a külső határok védelmét, illetve hogy tranzitközpontokat kell létesíteni az EU-n kívül. Továbbá hogy a főként muzulmán migránsok beáramlása fenyegeti az európai keresztény civilizációt.
A miniszterelnök hamarosan találkozik osztrák kollégájával is, mert ahogy mondta, szeretné vele megvitatni a jószomszédi kapcsolatok következő teendőit. A jelentés hozzáteszi, hogy a német vezetésnek a CSU-val kötött szerződés sikere érdekében meg kell szereznie az érintett államok beleegyezését, mármint hogy visszaveszik a menekülteket. Az olaszok azonban továbbra sem hajlandó a kétoldalú toloncegyezményre, azt követelik, hogy a többiek vegyenek át tőlük menedékkérőket.
Die Welt
A luxemburgi külügyminiszter úgy gondolja, nem jó az, hogy Ausztria az EU soros elnökeként ennyire a visegrádi államok oldalára áll a migráció kérdésében. Asselborn szerint ez a megközelítés árt az uniónak, mert a érdemi megoldást csak az hozhatja el, ha kiegyensúlyozottan elosztják a menedékkérőket. Az európai liberálisok strasbourgi vezetője viszont kétli, hogy valóban válságról van, hiszen a számok egyáltalán nem támasztják azokat, akik a félelmet gerjesztik. Az év első négy hónapjában pl. mindössze 45 ezren érkeztek. Verhofstadt úgy látja, hogy a menekülteket ürügyként használják fel, itt valójában az Orbán-, Salvini-, Seehofer- és Kurz-féle populizmus mozgatja a szálakat.
Az újság hozzáteszi, hogy az osztrák kancellár megerősítve látja saját, bezárkózási politikáját. A német uniópártok megállapodása után Ausztria várhatóan szigorúbb ellenőrzést vezet be a Brenner-hágón és megerősíti déli határainak védelmét is, ám ezzel dominóhatást indít be. Kurz azonban hivatkozhat arra, hogy ő maga az európai megoldást szeretné, csak hát a németek külön útja nem hagy más választást számára. Egyben pedig újult erővel követeli a külső határok őrizetét, hogy a migránsok ne juthassanak be Európába.
FT
Az elemzés úgy ítéli meg, hogy a Merkel-Seehofer-egyezség nem érinti a menekültügy mélyebben fekvő okait, így az őszi bajor választások után bármikor ismét beüthet a válság. A mostani vita véget vethetett volna a nagykoalíciónak, sőt mindkettejük politikai pályafutásának is, de ezt most megúszták. Ám megmaradt köztük a bizalmatlanság, arról nem beszélve, hogy igazából nem oldódott meg a fő gond. Mert a CSU megkapta ugyan, amit akart, azaz tranzitközpontokba küldik az osztrák-bajor határon kiszűrt migránsokat, és ha ott kiderül, hogy valamely más EU-tagállamban már adtak be menedékkérelmet, akkor visszatoloncolják őket oda. Már ha van hozzá kétoldalú megállapodás. A nagy többség azonban előreláthatólag marad Németországban.
Az az amatőrség, amit a két politikus tanúsított az ügyben, jóvátehetetlen károkat okoz mindkettejüknek. Ugyanakkor Európa nem jutott előbbre a Dublini rendszer reformja kapcsán. Mint ahogy azt sem látni, miként lehetne megakadályozni, hogy a migránsok Dél felől tovább menjenek Németországba, miközben a kérelmük még folyamatban ott, ahol először léptek az unió területére. Seehofer ugyanakkor megfelelő kampánytémát adott a szélsőséges AfD-nek, a bajor választásokra, és ha a keresztényszociálisok leszerepelnek az erőpróbán, akkor nyakunkon az újabb válság, az pedig visszaüthet – pusztító erővel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.