Szerző: FRISS RÓBERT
2018.07.28.
Azt nem lehet mondani, hogy Orbán Viktor magyar kormányfő szombati, a romániai Tusnádfürdőn elhangzott „szabadegyetemi előadása” nélkülözte volna az önbizalmat, amely az újabb parlamenti kétharmad nyomán ágaskodik benne. Ő ezt a liberális demokráciákban kötött idejű politikai felhatalmazást az egész nemzet felhatalmazásának fogja fel arra, hogy – az alkotmányos önazonosságra és a nemzeti szuverenitásra hivatkozva – mind a magyar társadalmi berendezkedést, mind pedig az ország nemzetközi helyfoglalását tekintve – befejezze a nemzetépítést. Új rendszert malterozzon, amelyet a magyar gazdasági modell megalapozott, s immár szellemi közegében is egy nemzeti és keresztény alapokon nyugvó új alkotmányos renddel kiegészítve „korszakká” emeljen. Nemcsak a Kárpát-medencében, hanem Közép-Európában és az Unióban is építkezne, ahol a jövő májusi EP-választásokon le akarja győzni a „csődöt mondott” 68-as liberális nemzedéket, hogy a helyébe ülhessenek „ők”. Hogy kik ők, azt mi, magyarok már megtapasztaltuk, a többieknek nem kívánjuk. (A korszaképítéssel együtt járó, szeptemberre ígért változások, amelyeknek előszelét a felerősített kulturkampfban megtapasztaltuk, nem sok jót ígérnek.)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.