NE TESSÉK ITT CIGÁNYOZNI! - IVÁN JÚLIA: NEM SZERETNÉM ELVESZÍTENI A BENNEM LÉVŐ SZENVEDÉLYT

168 ÓRA ONLINE
Szerző: CSERI PÉTER
2018.07.16.

Nehéz megőriznem a higgadtságomat és a derűlátásomat, amikor úgy érzem, mintha a falnak beszélnék, amikor azzal szembesülök, hogy a kormánypárti politikusokról lepereg mindenféle racionalitás – mondja Iván Júlia jogvédő, akinek szeptemberben lejár a mandátuma az Amnesty International Magyarország igazgatói posztján. Tervezett váltásról van szó, nem akar kivonulni a jogvédelemből. Korábban akár orvos is lehetett volna belőle, mivel mindig az izgatta, hogyan lehet segíteni a rászorulóknak. Beszél arról, hogy már kamaszként is nagyszájú jogvédő volt, jórészt a CNN-ből tanult meg angolul, és neki is folyamatosan meg kell küzdenie a saját előítéleteivel. Nem számít arra, hogy az orbáni modell belátható időn belül összeomlik, de ettől még nem adja fel az elveit. Most elfáradt, feltöltődik, de aztán kész visszatérni a frontvonalba.

– Szóval elfáradt.

– Valóban mondtam ilyesmit, de azért az túlzás, hogy a magyar sajtó ebből valóságos drámát kreált.

– Hát nem lép ki a jogvédelemből?

– Erről szó sem volt. Tavaly januárban eleve meghatározott ideig, 2018 szeptemberéig vállaltam el az Amnesty magyarországi vezetését, amíg a korábbi igazgató, Jeney Orsolya vissza nem tér a szülési szabadságáról. Nincs itt semmi szenzáció, egyszerűen lejár a szerződésem, Orsolya pedig visszaveszi az Amnesty irányítását.

– Ettől ön még elfáradhatott.

– Persze hogy belefárad egy jogvédő, ha tizenegy éves működéséből nyolc esztendő Orbán Viktor Magyarországára esik. A jogvédők nem Soros-zsoldosok, nem katonák vagy gépek, óhatatlanul elfásulnak kissé, ha rendre olyan falakba ütköznek, amelyeknek létezésére semmilyen racionális magyarázat sincs. Rettenetesen fárasztó egy olyan térben mozogni, az érveinket az emberekhez eljuttatni, ahol kizárólag identitáson és érzelmeken alapuló politizálás folyik.

– Miért, korábban súlya volt az érveiknek?

– Abszolút. Érdemi szakmai munkát lehetett folytatni. Még a második Orbán-kabinet idején is voltak olyan kormányzati egyeztetések, ahol kikérték a civil jogvédő szervezetek tanácsát, sőt figyelembe is vették. A hivatalosan még jelenleg is érvényben lévő kormányzati migrációs stratégia megalkotásában is részt vettünk. Aztán a 2015-ös menekültválság szétzúzta ezeket a kereteket. Európai módra is lehetett volna kezelni a migráció ügyét, ehhez minden feltétel adott volt, Orbán azonban, kicsinyes politikai céljai miatt, nem ezt választotta. A jogvédőkből partner helyett ellenség lett.

– És ezt hogyan kezeli? Mármint hogy ellenség lett.

– Nem könnyű. Én például egyáltalán nem akarok politizálni, de a kormányzat megpuccsolta a jogvédelmet, behúzott minket a politikába. Mivel az ellenzék néma és béna, ott maradtunk védtelenül, és szakmai alapon próbálunk küzdeni egy politikai térben. Az a legnehezebb, hogy megőrizzem a higgadtságomat és a derűlátásomat, amikor úgy érzem, mintha a falnak beszélnék. Nem egyszerű szembesülni azzal, ahogy a kormánypárti politikusokról lepereg mindenféle racionalitás. Bár a másik oldalon nem tekintik ellenségnek a jogvédőket, azért az fáj, hogy az ellenzéki politikusok többsége mégiscsak beült a kormányzati hintába: fel sem merül bennük, hogy a határkerítés egy szimpla bűvésztrükk, amelynek kizárólag kommunikációs értéke van, miközben szakmai és jogi szempontból teljességgel elfogadhatatlan. Gyávák ahhoz, hogy ezt kimondják, kiálljanak egy népszerűtlen álláspont mellett...
ITT OLVASHATÓ