NAGY GOND VAN AZ ÚJ GYÜLEKEZÉSI TÖRVÉNNYEL

MÉRCE
Szerző: KÖVES NÓRA ÉS PÁSZTOR EMESE
2018.07.06.

Válasz Kalocsai Kinga „Nincs nagy gond a gyülekezési törvénnyel” címmel június 27- én megjelent cikkére Pásztor Emese jogásztól és Köves Nóra emberi jogi szakértőtől.

A múlt héten az igazságügyi miniszter a T/707. szám alatt benyújtotta az új gyülekezési törvényről szóló javaslatot a parlamentnek. A cikk szerint, amely minket jelen vélemény megfogalmazására késztetett, „szerencsére nem igazolódtak be” a gyülekezési jog korlátozásáról szóló félelmek. A kérdéses írás sorra veszi a tervezet többnyire valóban pozitív fejleményként értékelhető, az alkotmányos gyakorlatnak korábban is részét képező, de eddig a törvény szövegébe be nem épített rendelkezéseit, és ezzel mintegy önként és dalolva ül fel arra a vonatra, amelyre az új törvény szakavatott kodifikátorai vettek jegyet mindannyiunknak.

Az új gyülekezési törvény valóban számos ponton reagál az Emberi Jogok Európai Bírósága és a magyar Alkotmánybíróság gyülekezési joggal kapcsolatos gyakorlatára. A törvény első sora tankönyvbe illően adja vissza a „gyülekezési jog alanyi jog” tételt, kimondva, hogy a gyülekezési jog gyakorlásához nincs szükség engedélyhez. Definiálja a gyűlés fogalmát, amellyel az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatától számottevően nem tér el – egy házaspár balatoni nyaralása az új gyülekezési törvény szerint sem gyűlés, ahogyan két politikáról vitatkozó barát „közügyben való véleménynyilvánítása” a Kossuth téren szintén nem az, feloszlatni pedig egy ilyen beszélgetést aztán végképpen, még a rendőrség téves jogértelmezése esetén sem lehet, mert erre a tervezet sem adna lehetőséget. A tervezet rövidít az eddig háromnapos előzetes bejelentési kötelezettségen, és a sürgős és spontán gyűlések kategóriáit a törvény szövegébe foglalva pedig látszólag igazán érzékenyen reagál az európai gyakorlatra, ami kapóra is jön majd a nemzetközi alapjogvédelmi szervek előtt borítékolhatóan meginduló eljárásokban.

A fenti elemek és a tervezet egyéb, a rendőrség mint jogalkalmazó feladatait a tüntetések biztosítása körében megkönnyítő és a cikk által kitörő lelkesedéssel fogadott rendelkezések elfedik a lényeget – szerepük nagyjából annyi, hogy ne lássuk a fától az erdőt. Ez az elkendőzött lényeg pedig a gyülekezési jog és mások alapvető jogainak és szabadságainak az ütközése, és az ezt „feloldó” tiltási ok, amelyet a cikk annyival kommentál, hogy „(e)z nem jelenti azt, hogy ne lehetne ezt a részt kijátszani, de a szövegből egyértelmű, hogy a tervezet írói mindkét jogot egyaránt fontosnak tekintik és az arányosság elvét tartják szem előtt.”...

ITT OLVASHATÓ