Szerző: HAMVAY PÉTER
2018.07.07.
„Három fiútestvéremmel együtt zsíros kenyéren nőttünk fel. Pedagógus szülők fizetéséből nem is nagyon lehetett ez másként” – mondja a 63 éves szociálpolitikai szakember. Harmadikos gimnazista korában majdnem kicsapták az ország összes középiskolájából, mert március 15-én szóvá tette, hogy a diáktársai nem viselnek kokárdát, végül édesapja munkahelyén, a Fazekas Gimnáziumban leérettségizhetett. „Azért mentem a Közgázra, mert két kedvenc tantárgyamból, történelemből és matematikából volt felvételi.” A diplomaszerzés után az MTA Szociológiai Kutatóintézetében dolgozott. Terepkutatásai alapján több tanulmányt írt a budapesti szegénytelepekről. 1979-es alapítása óta tagja volt a Szegényeket Támogató Alapnak. 1990-ben SZDSZ-es politikusként került a Fővárosi Közgyűlésbe, ahol tizenkét évig a szociális és lakásügyi bizottság elnökeként dolgozott, majd 2002–2018 között a legnagyobb hajléktalanellátó szervezet, a Budapesti Módszertani Központ igazgatóhelyettese lett. Ő hozta létre a hajléktalanokat támogató Menhely Alapítványt és a díjhátralékosokat segítő Hálózat Alapítványt.
A felesége szociális munkás, három lányuk közül a legidősebb etológus, és kreatív könyveket ír, a másik gyermekkönyveket szerkeszt, a legkisebb pedig képzőművész. Mindhárom testvérének szintén három gyermeke született. A nagy család hagyományosan Mikuláskor találkozik. Egy józsefvárosi bérházban laknak. „Szeretem, hogy sokféle ember él itt együtt” – ad magyarázatot a választásra, aminek kezdetben főleg anyagi okai voltak. „Kis igényű vagyok, nem építettem házat, nem akartam luxuskocsit, nem akarok elutazni a világ másik végére” – mondja. Megelégszik a történelmi Magyarország tájainak bebarangolásával...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.