Szerző: BALAVÁNY GYÖRGY
2018.07.07.
Tulajdonképpen én is kisebbséghez tartozom: úgynevezett evangéliumi hívő vagyok. Az olyan, akinek a kereszténység nem vallási vagy kulturális hagyomány, és a legkevésbé sem politikai program, hanem személyes és bensőséges kapcsolat Jézus Krisztussal.
Ez a kapcsolat az életem alapélménye, ez határozza meg az elsődleges identitásomat.
Igen, szoktunk beszélgetni is.
Tudom, sokaknak fura, vicces vagy bosszantó, de ez van.
A többségi társadalom inkább ateista, vagy agnosztikus, vagy tradicionalista, vagy vallásos, és többnyire túlbuzgónak tartja, vagy lenézi, vagy kiröhögi, babonásnak és hülyének bélyegzi, birkáknak stb. csúfolja az evangéliumi hívőket. Amikor megtértem, nem volt kis meló bevállalni például az ismerőseim előtt – néhány addigi barátom otthagyott a francba, egy csomó rokonom máig sem tud mit kezdeni ezzel, abban reménykednek, hogy majd csak elmúlik, pedig nem fog.
Mintha ez nem lenne elég, mára az evangéliumiak közt is kisebbséginek számítok, hiszen megtértem a homofóbiából. A hívők többsége ugyanis azt vallja – és ebben megegyeznek a vallásos és ateista átlagvulgárral – hogy a melegség rossz, bűnös és kerülendő dolog, vagy mert természetellenes, vagy mert tiltja a Biblia, vagy csak mert undorító.
E közeg részeként sokáig én is azt az álláspontot képviseltem, hogy a Pride rendkívül ártalmas, hiszen a homoszexualitást népszerűsíti. Hozzáteszem: soha, egy percre sem gyűlöltem a melegeket, tényleg. Soha nem éreztem megvetést vagy undort irántuk, tehát azt gondoltam magamról, hogy nem vagyok homofób, és ha valaki homofóbnak nevezett, alaposan meg is sértődtem. A meleg embereket inkább olyanoknak gondoltam, akik rossz útra tévedtek, szívből sajnáltam őket, és szívesen segítettem volna, ha tudok, hogy meg tudjanak változni.
Aztán rájöttem, hogy ez is homofóbia.
És átformálódott az álláspontom, néhány év alatt. Megismertem szép sorban néhány embert, akik ebben a dologban személyesen is érintve vannak – nem is gondoltam volna róluk, ha nem tisztelnek meg azzal, hogy elmondják –, egészséges és őszinte beszélgetéseket folytathattam velük; aztán nekiálltam ennek az egész kérdésnek a pro és kontra irodalmát átnézni, és mivel mindig az igazságot akartam hinni, lassan be kellett látnom, hogy az igazság rendkívül egyszerű:
a szexuális orientáció nem választható, ez inkább sors, tehát nem olyan, mint a függőség, amiről le lehet szokni, és nem olyan, mint a bűn, amit meg lehet bánni, és fel lehet vele hagyni.
Következésképp a melegség nem olyan dolog, amiből, ha megtér valaki Jézushoz, „meg fog szabadulni” (ami, igen, azt jelenti, hogy az úgynevezett ex-gay mozgalom feltehetőleg kamu)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.