"MIÉRT ERŐSZAKOS AZ EMBERI LÉNY" - BESZÉLGETÉS JAN PHILIPP REEMSZMA IRODALOMPROFESSZORRAL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: VÁRKONYI BENEDEK
2018.07.06.

A közelmúltban Budapesten járt egy különös tanár; fölmenői német dohánygyárosok, ő azonban elkanyarodott a családi hivatástól, és bölcsésznek állt. Német tanulmányokat folytatott, filozófiát tanult. Hamburgban megalapította a Társadalomkutató Intézetet. Az újkori német irodalom professzora, Hamburgban tanít. Több mint másfél évtizeddel ezelőtt ő kezdeményezte azt a nevezetes kiállítást, amely a Wehrmacht-katonák kegyetlenkedéseit mutatta be, és amelyet több történész is bírált, de a hibákat azután kijavították. Ám legelőször is az erőszak kutatásának szakértőjeként nevezetes; hatalmas könyvet írt ezzel a címmel: Bizalom és erőszak a modern társadalomban. Amikor az Atlantisz Kiadó megjelentette magyarul, Jan Philipp Reemtsma előadást tartott Budapesten, az Akadémián.

– Már könyvének címéből is kiderül, hogy a mű két alapszava a bizalom és az erőszak. Értekezhetett volna az erőszak és a hatalom kapcsolatáról, ahogyan Hannah Arendt tette, vagy beszélhetett volna az erőszak és a tömeg viszonyáról, ahogyan Elias Canetti egy egész könyvet írt a tömegről. Miért éppen a bizalom és az erőszak összefüggései érdekelték?

– Azt akartam elemezni, hogy mi a szerepe a politikai és közösségi erőszaknak abban a korszakban, amelyet modernitásnak nevezünk. És azt, miként változott az erőszakhoz való viszonyunk. Ami a bizalmat illeti, arról minden kornak és minden kultúrának megvan a saját elképzelése. Azt vizsgáltam, hogy ez a két fogalom: a bizalom és az erőszak hogyan viszonyul egymáshoz. Ez a kulcsa ennek a könyvnek, ezért helyeztem egymás mellé ezt a két fogalmat.

– Egyesek azt állítják, hogy a történelemben van bizonyos fejlődés. Én nem okvetlenül hiszek ebben, de itt most mégis fontos lehet ennek a fogalomnak a szerepe. Az erőszak történetében van „fejlődés”? Változott az erőszak módja? És itt most nem a technikai problémák az érdekesek, nem az erőszak technikai fejlődése, hanem az emberiség lelki változása, az erőszakhoz való viszonya.

– Az erőszaknak a történelem folyamán a különböző kultúrákban más és más a szerepe. Ha Európáról és az európai modernitásról beszélünk, akkor azt látjuk, hogy az erőszak maga lett probléma, még azelőtt, hogy Thomas Hobbes filozófus a XVII. században azt gondolta volna, hogy az erőszakot önmagában mint problémát kell kezelni. A rendkívül heves erőszak különleges formái a történelem során sokat változtak; ott volt például a halálbüntetés ítéletét követő nyilvános kivégzés; a kínzás a normalitás világába tartozott, az emberek mindennapi életükben az erőszak legkülönbözőbb formáit alkalmazták. Bárkinek lehetett pisztolya, bármilyen fegyvere, és mindenki a saját maga biztonságát szavatolta, akár még erőszak árán is. Az erőszak tehát a mindennapi élet része volt, nem jelentett nehézséget. Szerencsére ma azt mondhatjuk, hogy az erőszak probléma lett. És a probléma középpontjában az erőszak állami monopolizálása áll. Ez azt jelenti, hogy az erőszaknak csak akkor van legitimációja, ha kizárólag az állam gyakorolja, és csak bizonyos célok érdekében. A közönséges állampolgár az erőszakot nem gyakorolhatja. De ehhez a haladáshoz sok időre van szükség, és soha nincs is vége. Soha nem mondhatjuk, hogy az erőszak teljes állami monopóliuma bekövetkezett. Nézze meg a mai Egyesült Államokat, ahol szinte bárki vásárolhat fegyvert, miközben az európai országokban ez nem megengedett. A fejlődésnek tehát földrajzilag is különböző állomásai vannak...
ITT OLVASHATÓ