MI A NATO MOS? - INTERJÚ DALIBOR ROHÁC SZLOVÁK POLITIKAI ELEMZŐVEL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: SZÉKY JÁNOS
2018.07.20.

Az idei NATO-csúcs előtt sok elemzőt megijesztett a kiszámíthatatlan amerikai elnök szövetségesekkel szembeni politikája, az Európai Unió­ról és főleg Németországról tett ellenséges kijelentései, az orosz veszély lekicsinylése – mindez akkor, amikor a kontinens válságos időket él át. Másfelől sokan elismerik, hogy a „tehermegosztás” kérdésében Trumpnak igaza van: az EU-ból távozni készülő Nagy-Britannia kivételével a gazdag nyugat-európai országok halogatják annak a NATO-megállapodásnak a teljesítését, hogy GDP-jük legalább két százalékát védelemre költsék. De miért van erre szükség? Valóban a nyugati szövetség ellen dolgozik Trump? Dalibor Roháč szlovák politikai-gazdasági elemző, a washingtoni American Enterprise Institute kutatómunkatársa konzervatív szemszögből értékeli a nyugati biztonsági rendszer zavarait.

– Az elnök úgy fogalmazott, hogy ha az európai szövetségesek nem csökkentik azonnal védelmikiadás-növeléssel az amerikai adófizetők terheit, „a magunk útját kell járnunk”. Mit értett ezen? Hogyan képzelte, mi az, amit Amerika egyedül tud megoldani?

– Trump hosszú évek óta gyanakodva tekint a NATO-ra. Ha az ember elolvassa az 1980-as években adott interjúit, a retorika ugyanaz, mint amit manapság alkalmaz. Meg van győződve róla, hogy a NATO olyan mechanizmus, aminek segítségével az európai országok a maguk javára kihasználják az Egyesült Államokat. És a jelek szerint van egy teljesen téves rögeszméje, miszerint létezik valamiféle közös költségvetés vagy malacpersely, melybe a tagállamoknak be kell tenniük a maguk hozzájárulását, szemben a GDP két százalékát kitevő védelmi kiadásokkal mint javasolt céllal. Úgyhogy az elmúlt héten azt mondta, ha az európai szövetségesei nem költenek többet a védelmükre – és a legutóbbi csúcson a célszámot kettőről négy százalékra emelte –, akkor az USA egyszerűen nem veszi tudomásul a NATO-n belüli elkötelezettségét. Nem pontosan így fogalmazott, de logikusan azt lehetett leszűrni belőle, hogy az Egyesült Államok csak akkor kész megvédeni szövetségeseit, ha végrehajtják ezt a kiadásnövelést, talán négy százalékig.

– Kérdés, hogy mit akart elérni ezzel a váratlan négyszázalékos bejelentéssel, de mit akart közölni vele?

– Jó kérdés. Mind e mögött egy valóságos probléma van, az, hogy az európai szövetségesek nem fektetnek eleget a saját haderőikbe. Sok éven át adottságnak vették, hogy Amerika garantálja a biztonságukat, és hogy az amerikai katonai hegemónia megszüntette a hagyományos regionális vetélkedéseket. De tudatában annak, hogy ez nem mehet így tovább örökké, az egymás utáni amerikai kormányzatok amellett érveltek, hogy az európaiaknak többet kell költeniük védelemre. Azaz Trump csak továbbviszi ezt az érvelési logikát. A baj az, hogy ennyire megemelte a lécet, ráadásul minden racionális indokolás vagy elemzés nélkül, hogy nem adott jelzést arról, hogy érdekében áll javítani a szövetségen; hogy olyan magasra emelte a mércét, hogy az európaiak képtelenek lesznek teljesíteni. És ezzel máris gyengíti a szövetséget a NATO ellenfelei szemében. Ha valaki így viselkedik, azzal aláássa a NATO hitelességét...

ITT OLVASHATÓ