Szerző: SZLAVKOVITS RITA
2018.07.24.
"Nem tudom, hogy Krisztike mondta-e magának, de én dadogok, nem tudom, hogy zavarja-e?"
– ül le Balogh Kálmán a priccsre, a szarvasi támogató ház „diszpécser” szobájában. Kálmán éveken át élt Szarvason a tartóinál, majd egy kiadós verés után szabadították ki két és fél éve. Ő az első lakója annak a szenvedélybetegeket támogató háznak, ahol Szarvason a csicskatartásból menekülők is menedéket kaphatnak. Krisztike pedig, akit Kálmán emlegetett, a ház esetfelelőse, aki naponta megbeszéli a házban lakókkal, hogyan is állnak magukkal, teljesítették-e a maguk számára kitűzött célokat. A tizenkét férőhelyes „apartman ház” most is tele van.
Szarvason már másfél évtizede időről-időre kitör egy botrány, amikor kiderül, hogy egy-egy családnál fogva tartottak embereket, ám a hatóságok fellépését szinte lehetetlenné teszi, hogy maguk az érintettek nem csak a tartóiktól, hanem az alkoholtól is függésben vannak, így a maguk feletti önrendelkezésüket is elveszítették már. Többnyire nem a kényszermunka miatt, hanem más bűncselekmény kapcsán derül fény egy-egy esetre, pedig mindenki tud róluk. Akadnak kivételek, egy ilyen esetről mi is beszámoltunk, amelyben a makói gazda ellen indított büntető eljárásban kiderült, hogy a rabszolgaként dolgoztatott emberek egy része a rendőrségi felderítés ellenére még a gazdánál lakik, aki kizsigerelte őket. Szóval, nem könnyű. Tíz évvel ezelőtt Babák Mihály, Szarvas polgármestere is több hatóságot megkeresett, hogy tegyenek lépéseket az ügyben, de semmi nem változott, mint ahogy a kényszermunka Büntető Törvénykönyvbe kerülése sem hozott áttörést...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.