MEGTÖRTÉNÉS

HUPPA
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2018.07.30.

...Diktatúrában élünk tehát. Olyan viszonyok között, amikor a diktatúra minden jellegzetessége és funkciója működik, vannak elnyomó szervezetek, amelyek folyamatosan erősödnek, van elnyomó ideológia, amely Tusványoson eljutott odáig, hogy az egyeduralkodóvá válás igényével lép fel („a liberalizmusnak vége!”). Sunyi módon teszi, mert mindjárt gondoskodik is arról, hogy ez a kereszténydemokráciának nevezett diktatúra európainak legyen tekinthető, teleaggatja a Unió politikájának alapelveivel, amiből persze egy darabot sem vall magáénak. A pofánkba röhög csupán általuk. Van despota, aki megmondja a tutit, vannak erőszakszervezetek és államgépezet, amely már nem a köztársaságot és a nemzeti érdekeket, hanem az uralkodó párt hatalmának védelmét tekinti elsődleges céljának. Ugyancsak létrejöttek azok az intézmények, amelyek a rendszerhű bürokratákat képzik és továbbképzik, megtörtént a kulcsintézmények elfoglalása és kisajátítása, a tömegtájékoztatás teljes átalakítása. Mindez a XXI. században, Európa közepén. A fogást keresők, vagy mindezt nem érzékelők számára mindez semmit sem jelent. Az ultima ráció minden kérdésben: nevetséges, hazugság, nem igaz, liberális baromság, Soros-bérenc, hazaáruló. Haza és Orbán a számukra egy és oszthatatlan. És boldogan asszisztálnak legalapvetőbb magán-, családi és kollektív jogaink megnyirbáláshoz, az ország kirablásához, a demagógia diadalához.

Orbán sokat sejtetetően belengette a határozott továbblépés szándékát szeptemberre. Nem tudjuk, mi lesz akkor, mert még csak utalást sem tett rá. Talán mert félt a korai nyilvánosságtól, az ellenállás fellángolásától. Vagyis olyan lépésre készül, amely a demokrácia hosszú időre várható zárójelbe tételét jelenti Magyarországon. Egy dolog bizonyos. Nem arra készül, hogy elismeri önmaga és pártja bűnösségét a magyar nemzet minden szintű kifosztásának bűnében. Ezt belátva lemond, szőrcsuhát ölt, korbácsot ragad, mellyel magát bünteti majd, s jó kereszténydemokratához méltóan elzarándokol Jeruzsálembe, hogy ott koldulásból és a jó emberek szánalmas adományaiból élje tovább nyamvadt, szánalmas életét. Ebben pedig azért lehetek annyira biztos, mert ugyancsak Tusványos hálás közönségét a minap sietett eligazítani a hit és a lélek dolgaiban is: „kárhozat vagy üdvözülés kérdésében az államok és a politika nem illetékesek”.

Úgy tűnik, a riasztó kilátások mára senkit nem riasztanak, senkit nem indítanak ellenállásra. Leépültek és megszűntek a nemzet önvédelmi reflexei. A bevezetőből láthatjuk ugyanis, hogy aki fel merészelne lépni, ellenállást merne szervezni a diktatúra ellen, az Alaptörvényt sértene, s a törvény teljes szigorával találná szembe magát.

Bizonyára hiába védekezne azzal, hogy tessék engem békén hagyni, én a nemzet üdvözüléséért léptem fel…

ITT OLVASHATÓ