Szerző: 24.hu
2018.07.12.
Pitero Bartolo Lampedusa egyik orvosa. A sziget majdnem félúton helyezkedik el Szicília és Líbia között, de még Olaszországhoz, tehát az Európai Unióhoz tartozik, így az Afrikából érkező menekülthajók egyik központjává vált. Bartolo a menekültek egyik helyi orvosaként testközelből szerezhetett kézzelfogható tapasztalatokat az olasz kormány és az EU menekültpolitikájának jelenlegi hatásáról és eredményeiről.
A Guardianben közölt véleménycikkében kifejti, hogy
- az EU-líbiai megállapodás magát a poklot hozta el a menekülteknek
- a líbiai elhelyezési pontokról minden nap kerülnek ki olyan emberek, akik olyan sérüléseket szereztek ott, hogy ezek a helyek erősen hajaznak “koncentrációs táborokhoz”
- a politikusoktól semmitmondó válaszokat kapott
- és erősen kritizálja az EU-t, az invázióval riogató politikusokat, illetve sérelmezi az európai szolidaritás teljes hiányát
Nemi erőszak és elektrosokk
Az olasz szerző azzal a személyes megállapítással kezdi írását, hogy bár sokáig büszke volt nemzetére, amely ragaszkodott a szolidaritáshoz és a humanitáshoz, most már nem tud ugyanígy érezni, miután tavaly Róma és Brüsszel megállapodott pár “líbiai csoporttal, azaz embercsempészekkel”. Ennek keretében egy bizonyos összegért ezek a szervezetek feltartóztatják az Európába kívánkozókat, méghozzá a külön nekik felállított táborokba elhelyezve őket.
Bartolo szerint a fő különbség az EU-török és a EU-líbai megállapodás között, hogy míg a török táborok többé-kevésbé hatékonyak, az afrikaiak horrorisztikusak, mert bevett dolog a nemi erőszak, a kínzások és a gyilkosságok.
A lampedusai klinikáról a menekültek sorsa nyilvánvaló – írja Bartolo, aki plasztikusan számol be arról, milyen traumák érik a menekülteket.
"Kegyetlenül kínozzák őket, napokig, de akár évekig is. Az emberek, akiket hoztak tele voltak égési sérülésekkel, lőtt sebekkel, pengevágásokkal, illetve nemi szervükre és fejükre mért áramütésekkel. Szinte mindig kiszáradnak, teljesen kihűlnek, és így az összeomlás szélén vannak"...
Az olasz szerző azzal a személyes megállapítással kezdi írását, hogy bár sokáig büszke volt nemzetére, amely ragaszkodott a szolidaritáshoz és a humanitáshoz, most már nem tud ugyanígy érezni, miután tavaly Róma és Brüsszel megállapodott pár “líbiai csoporttal, azaz embercsempészekkel”. Ennek keretében egy bizonyos összegért ezek a szervezetek feltartóztatják az Európába kívánkozókat, méghozzá a külön nekik felállított táborokba elhelyezve őket.
Bartolo szerint a fő különbség az EU-török és a EU-líbai megállapodás között, hogy míg a török táborok többé-kevésbé hatékonyak, az afrikaiak horrorisztikusak, mert bevett dolog a nemi erőszak, a kínzások és a gyilkosságok.
A lampedusai klinikáról a menekültek sorsa nyilvánvaló – írja Bartolo, aki plasztikusan számol be arról, milyen traumák érik a menekülteket.
"Kegyetlenül kínozzák őket, napokig, de akár évekig is. Az emberek, akiket hoztak tele voltak égési sérülésekkel, lőtt sebekkel, pengevágásokkal, illetve nemi szervükre és fejükre mért áramütésekkel. Szinte mindig kiszáradnak, teljesen kihűlnek, és így az összeomlás szélén vannak"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.