Szerző: Határátkelő
2018.07.09.
Időről időre megpróbálok megszólaltatni Magyarországon élő (vagy rövidebb-hosszabb ideig az országban tartózkodó) külföldieket, mert nagyon érdekel, milyennek látják ők az országot, mi az, ami tetszik nekik, mi az, ami nem. A mai poszt egy beszélgetés egy finn lánnyal. Iina az idei tavaszt töltötte Magyarországon, vele beszélgettem a tapasztalatairól. (A képeket is ő adta, köszönet érte.)
Hogyan kerültél finnként éppen Magyarországra?
Finnországban művészeti és kézműves iskolában tanulok dizájnt és népművészetet, ezen belül is a kézműves dizájn a szakirányom. Az iskolában volt egy lehetőség, hogy az Erasmus program segítségével külföldre lehet menni tanulni. Úgy gondoltam, az utolsó évemben minden lehetőséget ki kell használnom, hogy minél több tapasztalatot gyűjtsek.
Sok jó dolgot hallottam egy lánytól, aki egy évvel korábban tanult Magyarországon és én is át akartam élni mindezt.
Mi volt az, ami a leginkább meglepett? Volt igazi kultúrsokk?
Azt hiszem, leginkább az időjárás volt az. Természetesen előzetesen tájékozódtam, de sokkal melegebb volt, mint amilyen Finnországban valaha lesz. Áprilisban teljes nyár volt (25 C, ami finn mércével egy normál nyári idő). Mostanság Finnországban éppen kezd meleg lenni, 17 C körül van a hőmérséklet (a beszélgetés május végén készült – HÁ).
Aztán talán még az is meglepő volt, hogy minden szinkronizálva van a tévében. Én nem nagyon néztem, de beszélgettem a munkatársaimmal, és ez igazán furcsa, mert Finnországban minden felirattal megy.
Emellett nem nagyon ért kultúrsokk, talán mert a magyarok és a finnek annyira hasonlítanak. Persze az is oka lehet, hogy én meglehetősen laza és extrovertált vagyok, aki általában mindenkivel jól kijön.
Lehet, hogy mást ért volna kultúrsokk, de nekem nem volt ilyen tapasztalatom. A munkahelyemen mindenki nagyszerű volt és hasonló az otthon megszokotthoz, ugyanaz a viccelődés és minden más, csak éppen egy másik nyelven...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.