Szerző: BÍRÓ MARIANNA
2018.07.13.
„A magyar emberek a mai napon megbuktatták a hatalommal visszaélő oligarchák rendszerét, és helyette megalapítottak egy új rendszert: a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Olyan elemi erővel akarták lezárni a magyarok millióit megsanyargató, vagyonukból, reményeiből kiforgató korszakot, hogy végül a magyarok összeszedték minden maradék erejüket és hitüket, és világra szóló összefogást értek el. Minden magyar büszke lehet erre az új világsikerre, én is büszke vagyok, kedves barátaim, hogy veletek együtt részese lehettem ennek. Magyarországon a mai napon az emberek ereje legyőzte az oligarchákat.”
Ekként számolt le az oligarchákkal 2010. április 26-án a választásokon győztes Fidesz elnöke és miniszterelnök-jelöltje, Orbán Viktor a budapesti Vörösmarty téren. Később aztán átértékelődtek a mondatai, miután kiderült, csupán az Orbánhoz nem kötődő oligarchákat buktatták meg a magyar emberek. A kormányfő utóbb pontosított is: „Oligarchák a Nemzeti Együttműködés Rendszerében nincsenek és nem is lesznek. (…) Magyar nagytőkések viszont vannak, akikre a magyar gazdaságnak szüksége van.” Ezt már 2012-ben mondta a Házban, amikor arról kérdezték, miként fordulhat elő a NER-ben, hogy Simicska Lajos, valamint Nyerges Zsolt, a 300 milliárdos állami megbízással kitömött Közgép tulajdonosai 2011-ben négymilliárd forintnyi osztalékot vehettek fel a cégcsoportjukból.
A kormányfő ekkor definiálta, hogy az ő felfogásában „az oligarcha az a milliárdos, aki közvetlen politikai hatalmat is akar szerezni a gazdasági súlya mellé, és az ország fontos ügyeinek eldöntését is saját hatáskörébe akarja vonni”. Ennek több módja is van, elfoglal például egy pártot, megválasztják pártelnöknek, vagy tisztségviselő lesz egy pártban, vagy miniszterelnökké választják, és egy adott parlamenti többség támogatásával egy kézbe kerül a milliárdos vagyon és a politikai hatalom – érvelt akkor Orbán.
Mindez nemcsak arra magyarázat, hogy Orbán „sosem voltam vagyonos ember, nem is vagyok, nem is leszek” Viktor miért nem gyarapszik a közvetlen családtagjaival azonos tempóban és mértékben, hanem arra is, hogy a Simicska Lajossal kialakult konfliktusa – amelynek utolsó fejezeteként a legklasszikusabb és hírhedtebb magyar oligarcha a minap kapitulált – miből is robbant ki. Mert nem a G-nappal indult.
Simicska ugyanis Orbánnal egyenértékű politikai-gazdasági szereplőként „az ország fontos ügyeinek eldöntését is saját hatáskörébe akarta vonni”. Ezt saját szavai, indulatosnak vélt nyilatkozatai is alátámasztják, hiszen Simicska maga mondta például el a magyar nyilvánosságnak, hogy az orosz befolyásszerzéssel nem értett egyet, és szerinte ebből is pattant ki a konfliktusa Orbánnal. Akármennyire tartjuk is szavahihetőnek Simicskát, a feszültségforrás nyilvánvaló: Orbán esetében például az, hogy semmiféle stratégiai nézetkülönbség nem tűrhető el attól, akinek befolyása van a pártot és a klientúrát fenntartó – egyébként közpénzből felépült – vagyon kezelésére.
A Magyar polip – a posztkommunista maffiaállam című tanulmánykötet második részében Magyar Bálint bevezető tanulmánya írja le: a magyar maffiaállamban „nem a klasszikus alvilági viszonyok minősített esetéről, a state capture-ről van szó, hanem arról, hogy egy politikai vállalkozás feje keresztapaként domesztikálja az oligarchákat. Ilyenkor nem a parciális gazdasági érdekek ejtik foglyul az államot, hanem egy politikai vállalkozás a hatalom monopolizálása révén a gazdaságot.” Márpedig ez egyes-egyedül Orbán vállalkozása, nem tűrhet tehát más szereplőt a kormányfő, csakis olyat, aki tőle minden szempontból függ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.