Szerző: L.ALEX
2018.07.12.
Persze ez mindig a lakásban jut az ember eszébe, megyek le, süt a nap, üvöltenek a madarak, macska lustán alszik az alsó lépcsőfordulón. Hm. Jó pár nem fogadott hívás, sms, de népszerű lettem, gondolom.
„Moni meghalt”
Milyen Moni? – kérdezem magamtól, de tudom rá a választ, látva az sms feladóját, de nem veszem komolyan – hogy a Török?
Telefonálok. Kicsöng.
– Meghalt a Monika!
– Persze…
– Mondom, meghalt.
– Mi történt? Te hülyéskedsz!
– Nem, nézd meg!
A legelső gondolatom, nincs gondolatom.
Üresség!
Felhozom a telefont, mondom a páromnak, azt hiszi ő is, hogy hülyéskedek…
Leülök a gép elé, üzenet, HUPPA, tényleg meghalt a Török!
Elolvasom Szele írását, de már alig látom a betűket, ó, a francba!
Most ér utol a dolog, bőgök!
Írni kell, írni kell!
Tudom, Moni, hogy szar a központozásom, de nézd el nekem, nézd el a csetlő-botló betűimet, de nem erről volt szó! Azt mondtad elmész az országból, valami sokkal jobb helyre, de nem erről beszéltünk, te Horvátországról meg Spanyolországról beszéltél!
Tudod, Monika, most elmondom, mert soha nem hagytad, hogy elmondjam, köszönöm, hogy szerkesztetted az írásaimat, köszönöm, hogy mindig kritikusan fogalmaztad meg a véleményedet, de azért te is tudod, hogy soha nem haragudtam, mert tudom, hogy értem voltál rám dühös! Nem ismertük annyira egymást, nem tudok évtizedes barátságról beszélni, az írásaimat és talán a lelkemet éppen ezért ismerted.
Azt mondtad tök felesleges azzal foglalkoznom, hogy papírom legyen arról, hogy újságíró vagyok, csak elrontanának, hiszen sokkal, de sokkal jobban tudok írni, mint gondolom magamról.
Elhittem!
Amikor tavaly nagyon kibuktam, csak annyit írtál, itt a horvátországi nyaralód kulcsa, vigyem el a családot…
Elképesztően nagyvonalú tudtál lenni, és emberi – és nagyon utáltad, ha ezt meg akartam köszönni.
Most meg itt hagytál sokunkat, akik most nem igazán tudjuk, mit csináljunk nélküled.
Török Monika, annyit kérek, ne csinálj fent túl zajos bulit, nem kell mindenkit egyből falhoz állítani, de azért tudd, hiányozni fognak a karcos posztjaid és gondolataid, most meg már azé’ sem hívlak fel, mert tudom, hogy utálod!
Szia, Török!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.