KUDARCBA FULLADT A HARMADIK PÉCSI EINSTAND, SENKI NEM NYERT A ZSOLNAYÉRT FOLYTATOTT PISZKOS HÁBORÚBAN

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: Átlátszó
2018.07.19.

A Zsolnay Porcelánmanufaktúra az elmúlt két évben sűrűn szerepelt a hírekben. A cég gazdasági súlya aligha ad erre okot, bár a köztudatban lévő hazai márkanevek között a Zsolnay még mindig ott van a spiccen. A figyelem inkább annak a harcnak szól, amit a porcelángyár gazdája vív a vállalkozást megszerezni próbáló politikai hatalommal. A háborút megnyerni látszik a szír tulajdonos, ezért a kalandban megégett politikusok és pénzcsinálók most már inkább csendet szeretnének az ügyben. Ám a bíróságokon még mindig tucatnyi per folyik, és ez vélhetően így lesz még évekig.

Az 1853-ban alapított gyár fénykora a múlt század tízes éveiben véget ért. A két világháború között a cég főképp a hagyományok ápolásából élt, többé nem termett olyan polihisztor-újító a gyár élére, mint amilyen az alapító, Zsolnay Vilmos volt. A második világégést követően államosították a gyárat, s mivel a Zsolnay-imázst jelentő, kézzel festett dísztárgyak vevőköre, a polgárság eltűnt a piacról, a másfélezer embert foglalkoztató cég inkább a dísztelen, plebejus ízlésű porcelánokból és az ipari kerámiából élt. Már a rendszerváltáskor látszott, hogy jelentős tőkebefektetésre: eszközkorszerűsítésre, dizájn-fejlesztésre és piacszerzésre van szüksége a cégnek. A gyárat privatizálni akarták, de vevő nem jelentkezett.

1998-ban Toller László lett Pécs polgármestere – a szocialista politikus azt hangoztatta, hogy a Zsolnay csak akkor léphet előre, ha a város megkapja az államtól, mert a porcelángyár Pécsnek fontos, nem Budapestnek. A kormány végül teljesítette a befolyásos Toller makacs kérését, és 2005-ben Pécs – ingyen, de a cég adósságainak átvállalásával – megkapta a gyárat. Csakhogy a város se tudta új pályára állítani a céget. Ez nem is lett volna könnyű, hisz az európai porcelángyárakat nemcsak az olcsón termelő távolkeleti konkurensek fojtogatták, hanem a megváltozott közízléshez alkalmazkodó fogyasztói szokások is.

Az eladósodott pécsi önkormányzatnak nem volt esélye költeni a Zsolnayra, ezért 2010 júniusában az – akkora már Fidesz-irányítású – város eladta a gyár részvényeinek 49 százalékát az ingatlanfejlesztésben milliárdos vagyont szerző Jászai Gellért cégének, az M-B Kft.-nek, 230 millió forintért. A Fidesszel jó kapcsolatban lévő Jászai vállalta, hogy 2011 márciusáig 500 milliót fektet a gyárba. Jászai a Zsolnay reorganizációjának teljes költségét 2,5 milliárdra becsülte, ám nem fogott bele a fejlesztésbe, és nem emelt tőkét sem. Mint utóbb kiderült, nem látott esélyt a befektetés megtérülésére, ezért egy évvel később továbbadta a Zsolnay-részvényeket birtokló M-B Kft-t a Közgépnek.

Pécs vezetői abban reménykedtek, hogy a közbeszerzéseken verhetetlen Közgép megrendeléseket hoz majd a Zsolnaynak – nem így lett, sőt, a Közgép se fogott bele a Zsolnay reorganizációjába. Fél évig állták ugyan a cég havi 30 milliós veszteségét Simicskáék, majd – egy forintért – visszaadták a részvénycsomagot a városnak...

ITT OLVASHATÓ