KÁVÉ ZACSKÓBAN ÉS BUDDHA FOGA

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő / TeePolgar
2018.07.16.

Srí Lankát sokan “mini-Indiának” tartják, de ez nem teljesen igaz – legalábbis régi és rendszeres szerzőnk, TeePolgar szerint, akinek volt szerencséje ellátogatni az országba. Következzen tehát az élménybeszámoló, szokás szerint érdekes képekkel. Ja, és az is megint kiderül, hogy mindenhol vannak magyarok…

“Srí Lankára akartunk menni elsőként, mert a nagy bakancslistás Myanmart, mint pontot az i-n szerettem volna meglátogatni ezen út befejezéseként. Kazahsztánból (ahol jelenleg élek) ahhoz, hogy egy légitársasággal lehessen repülni, eléggé zsebbe kell nyúlni, így pár nap matekozás és keresgélés után arra jutottam, hogy a legjobb, ha az Air Asia fapados járataival közlekedünk.

Mivel Kuala Lumpur a légitársaság központja, így Almatyból (KAZ) repültünk Kuala Lumpurba (MYS) és vissza. Kuala Lumpurt ezután törött csillag alakú utazásunk szíveként használtuk, mert bár ökológiai lábnyomunk nagyobb volt a megtett plusz kilométerek által, de költségvetésünk a repjegyeknél lejjebb ment.

Mivel már késtem le csatlakozási járatot ezzel a megoldással, így nem tudtam sokat trükközni, a bevándorlási procedúra hosszáról sem tudtam sokat, így este repültünk tovább Kuala Lumpurból Colombóba, Srí Lanka fővárosába.

Kávé nylonzacskóban

Az átszállási időt (napot) a városban mászkálással, és egy csipetnyi maláj-konyha ismerkedéssel töltöttük, amiből azt a konklúziót vontuk le, hogy az idő nagyon párás, a buszmenetrendek nagyon jól értelmezhetőek, és az étel nagyon csípős. Viszont van nylonzacskóban szívószállal felszolgált cukrozott tejeskávé jéggel, ami a maláj konyha szimbóluma, és megmentője az izzadó turistának.

Szerencsére nem ért meglepetésként, hogy a gépünk egy óra késéssel indult, ám még a Ryanairt is megszégyenítő taktikával: úgy lehűtötték a gépet, hogy minden nálunk volt ruhadarabot felhúztunk magunkra, és akkor derült ki, hogy miért, amikor megkértük a légiutaskísérőt, hogy adjon takarót. A válasz: lehet bérelni pénzért. Az a lényeg, hogy nem kaptunk tüdőgyulladást takaró nélkül.

Közel éjfél volt, amire a csomagokat is felvettük, couchsurfing szállásadónk, és a reptéri ingyen wifi segítségével fogtunk egy Pick-Me fuvart (az über helyi koppintása, csak olcsóbb), ami 10 $-ért vitt át a városon minket a 32 kilométerre lévő szállásunkhoz.

A szállásadónk egy helyi pár, akik nemrég házasodtak, külön profiljuk van, de egy közös naptárba jegyzik a közeledő utazókat, hogy ne legyen átfedés. Mondjuk, amekkora házat bérelnek, ez nem hiszem, hogy gond, még a fővárosban sem.

Mint a legtöbb szállásadóm, ők is iszonyatosan kedvesek és értékkel teli emberek, így nagyon értékes beszélgetéseket köszönhetek nekik, és sokszínűségük miatt nem volt csend az asztalnál egyszer sem. A férfi otthonról dolgozik, program dizájner, a nő adminisztratív feladatokat lát el a városházán. Motivációjuk, hogy a világ történeteit hozzák a lakásukba, ha már ők nem utaznak, valamint hogy segítsék az utazókat szállással és étellel...

ITT OLVASHATÓ