Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2018.07.22.
Teremtik és formálják a világot, a világunkat a szavaink, melyeket használunk rá – ezt most (nem először a történelmünk folyamán, de először a rendszerváltás után) valóban széles tömegen tesztelték a hatalom gyakorlói, gondolok elsősorban a migránskampány (eddigi) levezénylésére.
De a folyamatos formálás nem áll, nem állhat le.
„Centralizált rendszerek Achilles sarka” – nevezi így Szőcs Géza minapi interjújában a mai magyar valóságot, mint a világ legtermészetesebb dolgát, és mi elfogadjuk.
Hogy igen, centralizált rendszerben élünk, ebben kell boldogulni, ezek a koordináták, és aki nem igazodik, az sajnos kiesik belőle.
Megvannak a szabályok, gondolhatja az idomuló, amire, ha figyelünk, amiket, ha szolgai módon betartunk, akkor a rendszer, a centrum megtart minket magának, biztonságban lehetünk.
De az utóbbi hetekben meginogtak ezek a cölöpök,
De az utóbbi hetekben meginogtak ezek a cölöpök,
a rendszer a saját gyermekeit kezdte harapdálni,
ráadásul a saját pártlapja hasábjain.
Ókovács Szilveszter, Baán László, Hammerstein Judit – az egyik a meleglobbi szekerét tolja, a másik a trockista démon kiállításával propagálja az életveszélyes ideológiát, a harmadik olyan művészeket juttat külföldi megszólalási lehetőséghez, akik kritikus hangon mernek megszólalni Orbánról.
És a legszörnyűbb, hogy a többség helyénvalónak tartja azt a logikát, hogy „a kutya nem harap az őt etető kézbe” meg „a madár sem szarik a fészkébe”, és elhiszi, rendben van az, ha alkotóként pénzt (támogatást) kapsz a regnáló hatalomtól, akkor egy a dolgod: rettentően vigyázni, nehogy sértőt mondj, írj, ábrázolj.És nem villog a piros jelzőfény, hogy ez az autokrata rendszerek sajátja, vigyázat!
Ókovács Szilveszter, Baán László, Hammerstein Judit – az egyik a meleglobbi szekerét tolja, a másik a trockista démon kiállításával propagálja az életveszélyes ideológiát, a harmadik olyan művészeket juttat külföldi megszólalási lehetőséghez, akik kritikus hangon mernek megszólalni Orbánról.
És a legszörnyűbb, hogy a többség helyénvalónak tartja azt a logikát, hogy „a kutya nem harap az őt etető kézbe” meg „a madár sem szarik a fészkébe”, és elhiszi, rendben van az, ha alkotóként pénzt (támogatást) kapsz a regnáló hatalomtól, akkor egy a dolgod: rettentően vigyázni, nehogy sértőt mondj, írj, ábrázolj.És nem villog a piros jelzőfény, hogy ez az autokrata rendszerek sajátja, vigyázat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.