HA BAJ LESZ, ÉN MEGYEK - MIGRÁCIÓRÓL NEM, SEGÍTŐ SZÁNDÉKRÓL VISZONT MESÉLNEK AZ ÖNKÉNTES TARTALÉKOSOK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BÍRÓ MARIANNA
2018.07.08.

Több mint nyolcszáz embert kellett evakuálni, és többen is életüket vesztették az utóbbi néhány napban Romániában, mert nem tudtak felkészülni a jelentős mennyiségű csapadék okozta áradásokra. Az interneten videók terjednek arról, milyen válogatott borzalmakat kell átélnie annak, akinek nemcsak a szülőházát, ingóságait, hanem adott esetben az idős, beteg, mozgáskorlátozott szüleit is elviszi az ár. Feldolgozhatatlan a látvány, a képek beleégnek a retinánkba, önkéntelenül is a segítség formái után kutatunk az agyunkban.

Árvízhelyzet, iszapkatasztrófa, földrengés, erdő- vagy szántótűz, bármi, ami megrengetheti a békeidőket – ezen indokokra hivatkoznak általában azok, akik vállalkoznak arra, hogy belépjenek a Magyar Honvédség önkéntes haderőszolgálatába. A megható családi történetek, az átélt traumák vagy épp a társadalom segítésének szándéka előtt érdemes tisztelegni. Emiatt lehet jószándékúnak, esetenként megható hazafiasságpróbának tekinteni a katonai önkéntességet. Főként, amióta a tartalékosrendszert területvédelmi elvek mentén szervezte át az Orbán-kormány.

Ami bejött. Legalábbis míg 2010-ben csupán tizenhét tartalékos katonánk volt, most már hétezer felett van a létszámuk, és ők – egyrészt a fiatalok, sokszor diplomások, valamint a már középkorú „sorkatonaság-nosztalgiások” – valóban elkötelezettek a haza védelme iránt. Ott lennének, ha baj lenne, tudják, mit és hogyan kell tenni krízishelyzetekben, hajlandók időt áldozni tanulásra, képzésre. Nem háborúra készülnek, külszolgálati, határvédelmi képzést például a legtöbb esetben nem is kapnak, viszont katasztrófa- és válsághelyzetekben képesek lesznek szervezett módon, csapatként együttműködve cselekedni...

ITT OLVASHATÓ