Szerző: GYARMATI ANDREA
2018.07.28.
Uszodai kresz. Úszni, jó. Úszni öröm. Szeretném, ha sokan átélnék ezt.
Attól, hogy rég csinálsz valamit, nem biztos, hogy értesz is hozzá. Én például jó ideje egészen biztosan tudok úszni, de senkit se lennék képes megtanítani arra, hogyan kell eredményesen és gyorsan haladni a vízben. Az viszont elég hamar szemet szúr, ha nem versenyzők között edzek, hogy jobban, és még ma is általában gyorsabban haladok az átlagnál.
Élsportoló koromban nagyon nem szeretettem, ha édesanyám beengedett valakit edzés közben a pályára, mert kerülgetni kellett.
Lehetett bármilyen jó úszó az illető, nem lelkesedtem, ha a „kövületek” velünk vagy mellettünk úsztak, amikor a teljes figyelmünket az edzésre kellett koncentrálni.
Emiatt manapság ritkán kéredzkedek be a mostani bajnokok közé. Nem árt, ha tudod, hol a helyed. Ez egyébként az élet egyéb területein is sokat segíthet. Ha ugyanis nem kapaszkodsz nagyon magasra és nem akarsz nagyon kiemelkedni ott, ahol nem muszáj, elég jól el lehet tölteni a napokat.
Itt azonban mutatkozik némi probléma, mert nem egyszer kiderült, már nincs helyem, valódi helyem sehol sem. És mivel itt és most épp a medencéről beszélünk, a dolog el szokott gondolkoztatni. Ennyi lenne a történet egyik része, vagyis hogy
Itt azonban mutatkozik némi probléma, mert nem egyszer kiderült, már nincs helyem, valódi helyem sehol sem. És mivel itt és most épp a medencéről beszélünk, a dolog el szokott gondolkoztatni. Ennyi lenne a történet egyik része, vagyis hogy
a civilek között feltűnően, és sajnos némelyek számára elég bosszantóan túl jól úszom, a versenyzők között pedig túl lassan.
És ebből olykor konfliktusok adódnak, amiket általában nem szeretek. Úszni viszont imádok, és nagy szükségem is van a mozgásra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.