Szerző: MARKÓ BEÁTA
2018.07.16.
A játék fölöttébb szórakoztató, egyszerű és nem kell hozzá semmilyen segédeszköz, nem kell tábla, nem kell dobókocka, elég, ha bábuk vannak. És azok vannak bőségesen, ám hogy pontosan mennyi, azt egyre kevésbé lehet tudni, mert több százezren hátat fordítottak a mulatságnak, és elhagyták hazájukat, mely hőn szerette és megbecsülte őket. Olyan országokba mentek el, ahol élni is lehet, nem csak eltűrni, ahogy mások játszanak az életükkel.
A legélvezetesebb ebben a társasjátékban az, hogy végre megvalósul – hála a felcsúti nemzetvezető elmés nemzetvezetésének – a teljes (jog) egyenlőség. Ja, nem, bocsánat, jog az nincs, csak egyenlőség van a rettegésben. Mindenki fél mindenkitől, az alul lévők a felül lévőktől, a szegény a gazdagtól, a gazdag a szegénytől, a közmunkás a falusi kiskirálytól, a baloldali értelmiségi a jobboldali úgy nevezett értelmiségitől, az egyetemi rektor a kormány által kirendelt felügyelő „kancellártól” (nem a némettől). Borzong a kórházigazgató az államtitkártól, aki ellenőrzi a folyamatosan csökkentett egészségügyre fordítható költségvetési támogatás elköltését és szigorúan ügyel arra, nehogy gyógyításra, higiéniára, – még belegondolni is rossz! – fejlesztésre menjen az a pár morzsa, amit a kormány nagylelkűen elé szór...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.