Szerző: BŐTÖS BOTOND
2018.07.07.
Az elmúlt hetekben talán hallottak két, látszólag össze nem függő témáról, amelyek valójában mégis összefüggnek. Bill de Blasio, New York polgármestere jelezte, szívesen eltörölné a város állami tulajdonú középiskoláiban – beleértve a jó hírű Stuyvesant Gimnáziumot is – a felvételeit, hogy ezzel is megkönnyítse a város fekete és hispán származású tanulóinak az oktatási rendszerbe való belépést. A másik hír egy bostoni bírósági tárgyalásról szólt, ahol a Harvard Egyetemen zajló felvételik során rendszerszerűen diszkriminált ázsiai származású amerikaiakról szóló adatokat hoztak nyilvánosságra. A két hír között első olvasásra nincs különbség, mégis, mindkettő a modern társadalom egyik alapja elleni támadásról – ti. a meritokráciáról – szól.
Először kapcsolatok, aztán képességek
A meritokrácia eszméje ma koncentrált támadás alatt áll. Az amerikai jobboldalon, Trump elnök követői közül sokan olyan titkos projektnek gondolják, amelyet saját érdekei szerint használ a valóságtól teljesen elszakadt és a keményen dolgozó amerikai kisembert lenéző establishment. Nagy-Britanniában Theresa May miniszterelnök szeretne teljesítményelvűbb társadalmat, ezért őt balról támadják, mivel szerintük ez a koncepció az elitizmus és az egyenlőtlenség táptalaja.
Elevenítsük fel, hogyan és mikor vált szervező erővé egy modern társadalomban a meritokrácia. A meritokrácia általános elfogadása előtt csak az olyan emberek juthattak feljebb egy zárt és informális társadalomban, akiknél adott volt a megfelelő társadalmi státus, családi kapcsolatok és jólét. Nicholas Lemann mutatta be “A Nagy Teszt” című lebilincselő könyvében, hogy egészen az 1950-es évekig az Egyesült Államokban minden hatalmat a fehér, angolszász protestánsok birtokoltak. E társadalmi rétegből, a WASP-ból, került ki az összes cégigazgató, egyetemi elnök és szenátor. Ez a “WASP-arisztokrácia” aztán lassan, de biztosan kikerült a reflektorfényből, amikor a társadalom önszerveződése, különösen az oktatás területén, a képességek alapján kezdett szerveződni. Az intézmények minden tehetséges ember számára megnyitották kapuikat, függetlenül az illető bőrszínétől...
A meritokrácia eszméje ma koncentrált támadás alatt áll. Az amerikai jobboldalon, Trump elnök követői közül sokan olyan titkos projektnek gondolják, amelyet saját érdekei szerint használ a valóságtól teljesen elszakadt és a keményen dolgozó amerikai kisembert lenéző establishment. Nagy-Britanniában Theresa May miniszterelnök szeretne teljesítményelvűbb társadalmat, ezért őt balról támadják, mivel szerintük ez a koncepció az elitizmus és az egyenlőtlenség táptalaja.
Elevenítsük fel, hogyan és mikor vált szervező erővé egy modern társadalomban a meritokrácia. A meritokrácia általános elfogadása előtt csak az olyan emberek juthattak feljebb egy zárt és informális társadalomban, akiknél adott volt a megfelelő társadalmi státus, családi kapcsolatok és jólét. Nicholas Lemann mutatta be “A Nagy Teszt” című lebilincselő könyvében, hogy egészen az 1950-es évekig az Egyesült Államokban minden hatalmat a fehér, angolszász protestánsok birtokoltak. E társadalmi rétegből, a WASP-ból, került ki az összes cégigazgató, egyetemi elnök és szenátor. Ez a “WASP-arisztokrácia” aztán lassan, de biztosan kikerült a reflektorfényből, amikor a társadalom önszerveződése, különösen az oktatás területén, a képességek alapján kezdett szerveződni. Az intézmények minden tehetséges ember számára megnyitották kapuikat, függetlenül az illető bőrszínétől...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.