Szerző: BARÁT JÓZSEF
2018.07.17.
– Ön az előadásában arról beszélt, hogy a menekültválság Európában kinyitotta Pandora szelencéjét. Ebből a megfogalmazásból az következik, hogy a bajt, legalábbis részben, nem a menekültek hozták: az a szőnyeg alá söpörve már itt volt az életünkben. Mire gondolt?
– Az idegenek megérkezése valóban rámutatott Európa saját problémáira. Ilyen a határok ügye, amelyről azt hihettük, hogy az unió megnyugtatóan rendezte már. De ilyen az európai egység kérdése, a közös morális értékrend dolga, az egész uniós építmény stabilitásába vetett hit. Amikor tetőzött a menekültek hulláma, az megkérdőjelezett olyan értékeket, amelyekről azt hihettük, egyformán értékesek minden európai számára. De kiderült: akadnak, akik könnyedén átlépnek azokon. A migráció jelensége láthatóvá tett sok olyasmit, amit a kulturális tabuk korábban elfedtek. Például a rasszizmus különböző formáit, az iszlamofóbiát, az antiszemitizmus megnyilvánulásait, de ide sorolhatjuk azt is, hogy akadtak, akik a romákat rögtön egy kalap alá vették a menekültekkel.
– Érdekes, hogy egyes magyar politikusok már a menekültválság korai szakaszában elkezdtek cigányozni és célozgatni a zsidókra is. Miért?
– Alighanem arról van szó, hogy Pandora szelencéjében az európai és a magyar identitás egyfajta mozaikkép, a puzzle-játékok mintájára darabokból áll össze. Akkor azonban, amikor a határ légiessé vált, és sok tízezer idegen érkezett és kért helyet a rendszerben, a kirakós elemei szétcsúsztak, újra kellett fogalmazni, hogy kinek hol a helye. Ki és hogyan fér az összképbe? Kivel és miért vállaljuk a sorsközösséget? A keresztény magyar többség egyfajta háromszögben kezdte látni azokat, akik különböznek tőle. A romákat, a zsidókat, a menekülteket. Ez kérdőjelet tett a korábbi közmegegyezések mögé is. Ez az, ami a zsidókat joggal aggaszthatja a menekültválság miatt, hiszen az ő státusukat is érintheti. De hogy a kép bonyolultabb legyen, a zsidó etika szerint az idegen, a vándor megértést, szeretetet érdemel. A judaizmus liberális felfogása szerint, amire egyébként a magyar zsidóság nagyon büszke, az idegent be kell fogadni. Éppen ezt szokták a magyar zsidók számon kérni a magyar többségi társadalmon vagy épp a németeken. Most eljött az igazság pillanata, kiderül, kettős mérce szerint ítélünk-e. Úgy cselekszünk-e, ahogyan ezt másokon számon kértük, vagy saját, rövid távú, helyi érdekeink szerint járunk-e el? És itt nagyon erős ambivalencia jelenik meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.