- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.07.12.
Látom, hogy sokaknak sikerült leszűrni a cikkből azt a következtetést, hogy hát akkor az Unió a bűnös az összes nyomorunkért. Közben meg nem. Az Unió egy rendszer, így működik. Szerintem egyébként szarul, de minden rendszernek idő kell, mire kiforrja magát. A közösség nem önzetlen, vagy egyenesen mazochista-mártírjelöltek gyűjtőhelye. Országok alkotják. Olyan országok, melyeknek vannak vezetői is, érdekei is. Amelyik országnak szerencséje van – holott ez baromira nem szerencse, hanem választás kérdése -, annak olyan vezetői vannak, akik az országaik érdekét tartják elsődlegesnek. Németország érdeke az, hogy legyen olcsó munkaerő. Pont. Merkelt nem a saját, egyéni hatalmi és anyagi mohósága hajtja – legalábbis nem úgy, ahogy mi ehhez szokva vagyunk. Merkel érdeke természetesen az, hogy hatalomban maradjon, de nem azért, hogy a pereputtya gazdagodhasson -, hanem az országa érdekei mentén politizál. Szemben Orbánnal, aki csupán a propaganda szintjén teszi a jót, közben röhögve szétveri az országot, mert az ő egyéni érdekei előbbrevalóak, mint az ország érdekei. Pont.
Azt gondolom – mindig is ezt gondoltam és nem hiszem, hogy ez változni fog – Magyarországgal jobb nem történhetett volna, mint az, hogy csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Ha nem tesszük, már belefulladtunk volna a saját szarunkba. Nem azért, mert kicsi ország vagyunk. Vannak kisebb országok és vannak hasonló méretűek. Nem is azért, mert hülyébbek, bénábbak lennénk bárki másnál. Egyszerűen azért, mert ha elszigetelődünk egy közösségen belül, akkor zárványként képtelenség működtetni a gazdaságot. Ha körülöttünk lebomlottak a vámok és a határok, mi pedig határokkal és vámokkal védjük magunkat, az semmi jót nem hoz. Ez egy ilyen világ és bevallom, nekem tetszik ez a világ. Sokkal inkább, mint amikor mindenki fegyverrel őrizte a maga portáját, az országba se bejutni, se kijutni nem volt egyszerű. Kizártak, bezártak, utáltam.
Eredetileg az Unió egy érdek és értékközösség volt. Sőt, sok tekintetben ma is az. De lomha, nehezen reagál. Talán éppen az egyik érték, a demokrácia az, ami lassúvá teszi. Egyszerűen nem számítottak arra, ami történt. Az volt az alapvetés, hogy minden csatlakozó ország egyenrangú, ami rendben is van. De azért ennek az egyenlősdinek vannak, vagy kellene, hogy legyenek korlátai. Valahogy úgy, ahogy az egy családban is történik. Ugyanis egy szülő – bármennyire híve a demokráciának – nem engedi, hogy a kétéves gyerek szöget dugdosson a konnektorba. Teljesen antidemokratikus módon nem ad szöget a kezébe, vakdugót tesz a konnektorba és ha szükséges, hóna alá csapja a kölköt és elviszi a veszélyforrás közeléből. Akkor is, ha a gyerek bőg és hisztizik, mert ő érvényesíteni akarja az akaratát. Azért csinálja ezt, hogy megvédje. Hatalmi eszközökkel, ha szükséges. Az Unió a hülye szülőhöz hasonlít, aki úgy véli, nincs joga korlátozni a gyereket semmiben, aztán amikor baj van, nem tudja, hogy előbb a mentőt hívja, vagy a tűzoltókat.
Demokratikus társadalmak nem úgy születnek, hogy kikalapálnak valahová egy táblát, kihirdetik és onnantól fogva mindenki tudni fogja, mi a jó fene a demokrácia, neki mik a kötelességei és mik a jogai ebben a rendszerben. A demokráciát tanulni kell. A kormány feladata – sok egyéb mellett – ennek az oktatásnak a megszervezése. Már az óvodától kezdve ott kellene lennie a tananyagban. De nincs. Nemhogy nincs, az Orbán-rezsim minden egyes közpénzből eltartott kurvája azon dolgozik, hogy bemagyarázza az embereknek: a demokrácia szar dolog, jogaik nincsenek, csak kötelességeik (szemben a politikusokkal, akiknek kötelességeik nincsenek, csak jogaik), tök normális dolog, ha egy kivénhedt hobbifocista akaratának megfelelően működik minden, az országot meglopni nem bűn, hanem hazafias kötelesség, egyébként pedig háború dúl és egyedül a felcsúti törtető védheti meg Magyarországot.
Tehát Magyarország a csatlakozáskor sem volt fejlett demokrácia – még fejletlen sem, inkább csak születőben lévő – ez a bűnbanda pedig eltaposta még a csíráját is mindennek. Az Unió először hitetlenkedve, tátott szájjal bámulta, ami történik. Azóta felfogták talán a veszélyt, de nem tartják olyan jelentősnek Magyarországot, hogy érdemes lenne foglalkozni vele. Úgy hihetik, ha mi, magyarok eltűrjük, sőt, újraválasztjuk a saját kirablóinkat, az a mi bajunk.
Hiába hörgünk, hogy de mi nem ezt akartuk, sokan meg nem is hörögnek, mert fingjuk sincs, mit akartak, vagy hogy egyáltalán akarhatnának is valamit. Az elégedetlenségnek nincsenek látható jelei. Ha nekünk jó, az Uniónak is jó...
Azt gondolom – mindig is ezt gondoltam és nem hiszem, hogy ez változni fog – Magyarországgal jobb nem történhetett volna, mint az, hogy csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Ha nem tesszük, már belefulladtunk volna a saját szarunkba. Nem azért, mert kicsi ország vagyunk. Vannak kisebb országok és vannak hasonló méretűek. Nem is azért, mert hülyébbek, bénábbak lennénk bárki másnál. Egyszerűen azért, mert ha elszigetelődünk egy közösségen belül, akkor zárványként képtelenség működtetni a gazdaságot. Ha körülöttünk lebomlottak a vámok és a határok, mi pedig határokkal és vámokkal védjük magunkat, az semmi jót nem hoz. Ez egy ilyen világ és bevallom, nekem tetszik ez a világ. Sokkal inkább, mint amikor mindenki fegyverrel őrizte a maga portáját, az országba se bejutni, se kijutni nem volt egyszerű. Kizártak, bezártak, utáltam.
Eredetileg az Unió egy érdek és értékközösség volt. Sőt, sok tekintetben ma is az. De lomha, nehezen reagál. Talán éppen az egyik érték, a demokrácia az, ami lassúvá teszi. Egyszerűen nem számítottak arra, ami történt. Az volt az alapvetés, hogy minden csatlakozó ország egyenrangú, ami rendben is van. De azért ennek az egyenlősdinek vannak, vagy kellene, hogy legyenek korlátai. Valahogy úgy, ahogy az egy családban is történik. Ugyanis egy szülő – bármennyire híve a demokráciának – nem engedi, hogy a kétéves gyerek szöget dugdosson a konnektorba. Teljesen antidemokratikus módon nem ad szöget a kezébe, vakdugót tesz a konnektorba és ha szükséges, hóna alá csapja a kölköt és elviszi a veszélyforrás közeléből. Akkor is, ha a gyerek bőg és hisztizik, mert ő érvényesíteni akarja az akaratát. Azért csinálja ezt, hogy megvédje. Hatalmi eszközökkel, ha szükséges. Az Unió a hülye szülőhöz hasonlít, aki úgy véli, nincs joga korlátozni a gyereket semmiben, aztán amikor baj van, nem tudja, hogy előbb a mentőt hívja, vagy a tűzoltókat.
Demokratikus társadalmak nem úgy születnek, hogy kikalapálnak valahová egy táblát, kihirdetik és onnantól fogva mindenki tudni fogja, mi a jó fene a demokrácia, neki mik a kötelességei és mik a jogai ebben a rendszerben. A demokráciát tanulni kell. A kormány feladata – sok egyéb mellett – ennek az oktatásnak a megszervezése. Már az óvodától kezdve ott kellene lennie a tananyagban. De nincs. Nemhogy nincs, az Orbán-rezsim minden egyes közpénzből eltartott kurvája azon dolgozik, hogy bemagyarázza az embereknek: a demokrácia szar dolog, jogaik nincsenek, csak kötelességeik (szemben a politikusokkal, akiknek kötelességeik nincsenek, csak jogaik), tök normális dolog, ha egy kivénhedt hobbifocista akaratának megfelelően működik minden, az országot meglopni nem bűn, hanem hazafias kötelesség, egyébként pedig háború dúl és egyedül a felcsúti törtető védheti meg Magyarországot.
Tehát Magyarország a csatlakozáskor sem volt fejlett demokrácia – még fejletlen sem, inkább csak születőben lévő – ez a bűnbanda pedig eltaposta még a csíráját is mindennek. Az Unió először hitetlenkedve, tátott szájjal bámulta, ami történik. Azóta felfogták talán a veszélyt, de nem tartják olyan jelentősnek Magyarországot, hogy érdemes lenne foglalkozni vele. Úgy hihetik, ha mi, magyarok eltűrjük, sőt, újraválasztjuk a saját kirablóinkat, az a mi bajunk.
Hiába hörgünk, hogy de mi nem ezt akartuk, sokan meg nem is hörögnek, mert fingjuk sincs, mit akartak, vagy hogy egyáltalán akarhatnának is valamit. Az elégedetlenségnek nincsenek látható jelei. Ha nekünk jó, az Uniónak is jó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.