CSAK A BECSÜLET

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2018.07.13.

...Azt várjuk Öntől, hogy járjon előttünk is jó példával, és szerezzen érvényt a katonák között is a katonaélet első számú törvényének: Csak a becsület! – indította útjára az alcsúti ember az új vezérkari főnököt. Szép, megindító pillanatok voltak ezek, néhány lábjegyzet azonban ide kívánkozik.

Irakban és Afganisztánban a harcoló amerikai katonák becslések szerint több tízmillió dollárnyi kincstári pénzt nyúltak le, más becslések sze­rint a teljes összeg a hatvanmilliárdot is elérheti. A legegyszerűbb és legproblémamentesebb eljárás abból állt, hogy a vitézek a hadsereg üzemanyagát eladták az afgánoknak, talán sokkal nagyobb mennyiség­ben, mint azt a legfantáziadúsabb elme gondolhatná. És ez még semmi, hiszen köztudott, hogy annak idején egy Afganisztánba vezényelt szovjet harckocsizó dandár a teljes harci technikáját adta el ugyanott, nyil­ván av­val a céllal, hogy az árán vodkát vásároljon. Utóbbi Afganisztánban némi nehézségbe ütközhetett ugyan, ám a szovjet ember leleményes. És ez még mindig semmi, mert hiszen tudjuk, hogy 193-ban a prætoriánus gárda az egész Római Birodalmat adta el Didius Julianusnak, aki ennek köszönhetően császár lett, és nem kevesebb mint kilenc hétig uralkodott.

Figyelemre méltó továbbá, hogy a föntebbi csí­nyeket többnyire harcoló katonák követték el, holott aki a hadsereg­ben igazi nagy csodá­kat tud tenni, az a hadtáp. Gondoljunk Milo alakjára A 22-es csapdájából, nem elfeledve, hogy a modell nemzetközi. Tíz év szolgálati idő után min­den hadtápos tisztet tárgyalás nélkül fel kéne kötni, mondta csaknem öt­ven esztendővel ezelőtt a nagytarcsai laktanyában egy igen kövér hadtá­pos főtörzsőrmester, és nem viccnek szánta. Noha neki, sze­gény ártat­lannak, halvány elgondolása se lehetett, mit tudna kezdeni a hadse­reg forrásaival egy olyan kaliberű szellem, mint például Mészáros Lőrinc, aki­nek a keze alatt a kiszáradt latrina is gyé­mántbányává lényegül át, már amíg a magyar ugarra az alcsúti em­ber rettentő árnya borul.

Haderőt nem azért fejlesztünk, mert fontos, szükséges, sőt kötele­ző, ez nálunk semmire se ok. Két okból foglalkozunk vele. Részint, mert könnyebb lenyomni a szavazó torkán, mint a stadionépítést, részint, mert további sportberuházásokra már mi se tudunk annyi pénzt elszórni, amennyit kellene. Ez egy kicsi ország, nem fér el benne több stadion. Vi­szont közben ráébredtünk, hogy a hadseregnek Isten pénze se elég, a to­vábbiakat az olvasó minden bizonnyal kitalálja. A honvédelmi tárca első lépésként há­romszáz darab 1861-es mintájú osztrák–magyar gyalogtiszti szablya be­szerzését határozta el. A jövő háborúja amúgy már elkezdő­dött, bitek és bájtok vívják a világhálón, viszont a minisztérium dupla annyiért vette a szablyákat, mint amennyiért megkapta volna a sarki boltban is. Ösztönösen rátalált a helyes útra. Sínen vagyunk.

ITT OLVASHATÓ