Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2018.07.13.
Irakban és Afganisztánban a harcoló amerikai katonák becslések szerint több tízmillió dollárnyi kincstári pénzt nyúltak le, más becslések szerint a teljes összeg a hatvanmilliárdot is elérheti. A legegyszerűbb és legproblémamentesebb eljárás abból állt, hogy a vitézek a hadsereg üzemanyagát eladták az afgánoknak, talán sokkal nagyobb mennyiségben, mint azt a legfantáziadúsabb elme gondolhatná. És ez még semmi, hiszen köztudott, hogy annak idején egy Afganisztánba vezényelt szovjet harckocsizó dandár a teljes harci technikáját adta el ugyanott, nyilván avval a céllal, hogy az árán vodkát vásároljon. Utóbbi Afganisztánban némi nehézségbe ütközhetett ugyan, ám a szovjet ember leleményes. És ez még mindig semmi, mert hiszen tudjuk, hogy 193-ban a prætoriánus gárda az egész Római Birodalmat adta el Didius Julianusnak, aki ennek köszönhetően császár lett, és nem kevesebb mint kilenc hétig uralkodott.
Figyelemre méltó továbbá, hogy a föntebbi csínyeket többnyire harcoló katonák követték el, holott aki a hadseregben igazi nagy csodákat tud tenni, az a hadtáp. Gondoljunk Milo alakjára A 22-es csapdájából, nem elfeledve, hogy a modell nemzetközi. Tíz év szolgálati idő után minden hadtápos tisztet tárgyalás nélkül fel kéne kötni, mondta csaknem ötven esztendővel ezelőtt a nagytarcsai laktanyában egy igen kövér hadtápos főtörzsőrmester, és nem viccnek szánta. Noha neki, szegény ártatlannak, halvány elgondolása se lehetett, mit tudna kezdeni a hadsereg forrásaival egy olyan kaliberű szellem, mint például Mészáros Lőrinc, akinek a keze alatt a kiszáradt latrina is gyémántbányává lényegül át, már amíg a magyar ugarra az alcsúti ember rettentő árnya borul.
Haderőt nem azért fejlesztünk, mert fontos, szükséges, sőt kötelező, ez nálunk semmire se ok. Két okból foglalkozunk vele. Részint, mert könnyebb lenyomni a szavazó torkán, mint a stadionépítést, részint, mert további sportberuházásokra már mi se tudunk annyi pénzt elszórni, amennyit kellene. Ez egy kicsi ország, nem fér el benne több stadion. Viszont közben ráébredtünk, hogy a hadseregnek Isten pénze se elég, a továbbiakat az olvasó minden bizonnyal kitalálja. A honvédelmi tárca első lépésként háromszáz darab 1861-es mintájú osztrák–magyar gyalogtiszti szablya beszerzését határozta el. A jövő háborúja amúgy már elkezdődött, bitek és bájtok vívják a világhálón, viszont a minisztérium dupla annyiért vette a szablyákat, mint amennyiért megkapta volna a sarki boltban is. Ösztönösen rátalált a helyes útra. Sínen vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.