Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2018.07.20.
A kormánypárt 2018-ra kiterjesztette szavazóbázisát a felső középosztály felől a legrosszabbul élő rétegek irányába, a kivételező-jutalmazó-büntető-osztogató-fosztogató gazdaság- és társadalompolitikát a kormány identitás- és értékháborúval kapcsolta össze. A közpénzen folytatott állami álhírpropaganda és a választási eljárás még így sem minden ponton törvényesített befolyásolása csupán a technológia, amivel a kormánypárt hegemóniáját bebiztosították.
Az ellenzék önmeghatározási, tartalmi, szervezeti és személyi problémákkal küzd, aminek drámai végjátéka volt, hogy tavasszal a taktikai szavazás, részleges sikerek mellett, kútba esett.
Ami azóta történik, mindezek következménye. Orbán ismét akadálytalanul kihasználja az állandósított kivételes állapotot, fegyverként használja a kétharmadot a demokratikus intézmények közül azok ellen, amelyek még érnek valamit.
Az ellenzéki pártok mindig elmondják, mennyire kiszolgáltatott helyzetben vannak, ami kétségkívül igaz, ahogyan például az ellenzéki média és általában az állampolgárok szintúgy. Ettől még az ellenzéki politizálás értelmének és mikéntjének kérdését áprilisban ki kellett volna nyitni. Ám a parlamenti ellenzék a mandátum felvételének hasznáról szóló vitakísérletet lerázta magáról, mint kutya a vizet. Cserébe, meg persze a választási eredményért cserébe, a választók a szóban forgó pártokat rázták le magukról hasonlóképpen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.