AZ ÖNKÉNYURALOMHOZ MA MÁR NEM KELL BEBÖRTÖNÖZNI EZREKET, ELÉG A PROPAGANDA

444
Szerző: URFI PÉTER
2018.07.16.

A 20. század diktatúrái a félelemre épültek: a hatalom terrorizálta az állampolgárait, ezreket ölt meg és zárt börtönbe, és kirakatban mutogatta az erőszakot, hogy letörje az ellenállást. Hitler, Sztálin és Mao totalitárius rendszerei ezt az elnyomást ideológiai neveléssel vegyítették, és megkövetelték az állam és annak eszméi iránti lelkesedést. Ezzel párhuzamosan sok diktátor elvágta országát a külvilágtól: nem engedte be az információkat és nem engedte ki az embereket. információs autokráciákban a kormány népszerűbb az iskolázatlanabb népesség körében, szemben a demokráciákkal, ahol inkább az elit támogatja a kormányt.

A nyílt diktatúrának ez a formája a 21. században egyre ritkább. De van helyette más.

Ezt a tendenciát vizsgálja friss tanulmányában két kutató: Szergej Gurijev, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank vezető közgazdásza és Daniel Treisman, a University of California professzora. Abból indulnak ki, hogy az elmúlt években rohamosan terjednek az elnyomás kevésbé véres és kevésbé ideologikus módszerei.

Hogyan tudják megszerezni, központosítani és megtartani a hatalmat a 21. század autoriter vezetői - anélkül, hogy kizárnák országukat a világgazdaságból és tömeges erőszakhoz folyamodnának? Sokan közülük választással kerültek hatalomra, és megőrizték a demokrácia látszatát azután is, hogy uralmuk alá hajtották a politikai intézményrendszert. A történelmi monarchiák uralkodói a hagyományra és az isteni elrendelésre hagyatkoztak, a 20. század diktátorai a nyílt erőszakra és a félelemre, a forradalmárok a felszabadítás ideológiájára. De mi biztosítja napjaink illiberális vezetőinek sikerét? A két kutató válasza:

a manipulált tájékoztatás.

Különböző adatsorok elemzése után arra jutottak, hogy az elmúlt évtizedekben az elnyomó rendszerekben

- látványosan csökkent a tömeggyilkosságok,

- a politikai gyilkosságok

- és a politikai foglyok száma;

- sokkal kevesebb a hivatalos állami ideológia,

- és sokkal több az ellenzéki pártokat is tartalmazó, választott parlament.

Bár természetesen minden rendszer más, az autokraták nyilvános beszédeinek szókészletét elemezve egyértelmű az is, hogy:

- egyre inkább a gazdasági eredményekről beszélnek fenyegetés helyett,

- odafigyelnek, hogy a választások nagyjából tisztának tűnjenek,

- és ha mégis kénytelenek erőszakot alkalmazni, akkor azt inkább leplezni próbálják (nem pedig kérkednek vele, mint 20. századi elődeik)...

ITT OLVASHATÓ