AZ LY-TÓL A SZABADSÁGIG - A HELYESÍRÁS AZ ÉLETIDEGEN ISKOLAI FIKCIÓK EGYIKA

HVG ONLINE
Szerző: RÉVÉSZ SÁNDOR
2018.06.30.

Az iskolák ajánlott olvasmányainak listáin - sok ilyet találunk a hálón - szerepelni szoktak Gerald Durell könyvei. Legtöbbször a Családom és egyéb állatfajták. Ez nagyon helyes. Tíz-tizenkét éves gyerekek kezébe adják a tanárok ezt a könyvet, amelynek az elején felsorolja a szerző, kinek tartozik hálás köszönettel. Többek között: "Feleségemnek, aki azzal szerzett örömet, hogy harsányan kacagott a kézirat olvasása közben, és azután közölte: a helyesírásomon szórakozott ilyen kitűnően. Sophie-nak, a titkárnőmnek, aki a vesszők beiktatásáért és a nyelvtani hibák könyörtelen kigyomlálásáért felelős."

Ezt olvassák a gyerekek. Köztük azok - sokan - kiknek gyerekkorát a helyesírással való iskolai küzdelem keseríti meg. Azzal szembesülnek ők, hogy amiért nekik szenvedniük kell a maguk anyanyelvén is meg a Durrellén is, egyáltalán nem szükséges még ahhoz sem, hogy világhírű, világszerte olvasott, nékik is ajánlott és remélhetőleg általuk is megszeretett művek alkotói legyenek. Kell ennél több? És ha nem kell helyesen írni ahhoz, aminél nem kell több, akkor mihez kell? Akkor minek? Minek a szenvedés? A gyomorgörcs, a megaláztatás? Mi van akkor, ha vessző van az és előtt, amikor az írásszabályozók szerint nem kell, és nincs, amikor kell? És miért fály a sójom és a papagály? És ha lehet a colour color, a labour labor az angol nyelvtenger különböző szigetein, akkor miért nem lehet egy magyar iskolában? Ha sms-ül a 4-four = for, akkor kinek hiányoznak ilyen u-k?

A szabályszerű, normatív nyelvhasználatban jelentéskülönbség van az ami és az amely között. Ez a különbség a nyelvhasználók többsége számára nem létezik. A hivatásos szövegtermelők jelentős része számára sem. Másfél évtizeden át fölöttébb iskolázott szerzők kézirataiban írtam át naponta amiktömegeit amelyekre és fordítva. Hogy a lapom véleményrovata megfeleljen egy életidegen normatívának. Ki nyert ezzel mit?

Magyartanár mobilon meszendzserezik (bátran írom így, mert abszolajte nem érdekel, hogy az akadémikusok szerint eljött-e már az idő ezen szó magyarítására helyesírási szempontból). Nem használ ékezeteket, mert az kényelmetlen. Es ezzel semmilyen kommunikacios veszteseget nem szenved el. Az uzeneteit eppen ugy megertik, mintha hasznalna. Mikor jön el a pillanat, amikor a saját életgyakorlatából következtetéseket von le tanári gyakorlatára nézve? Nyilván akkor, amikor ezt megteheti. A mai iskolában nem teheti meg...
ITT OLVASHATÓ