Szerző: BOLCSÓ DÁNIEL
2018.06.30.
idősebben kimutathatóan gyorsabbnak érzékeljük az idő múlását.
A jelenséget több irányból is próbálják magyarázni a tudósok. Az egyik elképzelés, hogy az öregedés fokozatosan a biológiai óránkat is átállítja, ahogy az anyagcserénk lelassulásával a szívverésünk és a légzésünk is lassul. Mivel gyerekkorban egységnyi idő alatt több ilyen biológiai markert tapasztalunk, mint később, olyan, mintha egyúttal több idő is telne el közben – vagyis ugyanazt az időt sűrűbbnek éljük meg.
Egy másik elmélet szerint inkább az lehet a dolog kulcsa, hogy az idő múlásának érzékelése összefügg azzal, hogy mennyi új információt észlelünk. Mivel gyerekkorban egy csomó új inger ér minket, ezeknek a feldolgozása tovább tart, így megint csak hosszabbnak éljük meg ugyanazt az időt. (Ugyanez az összefüggés magyarázhatja azt is, miért számolnak be sokan arról, hogy egy baleset előtt szinte lassított felvételként érzékelik az eseményeket.)
Ennek az elképzelésnek egy variációja, hogy amikor új amikor újszerű helyzetbe kerülünk, arról az agyunk részletgazdagabb emlékeket rögzít, így valójában nem magát az eseményt érzékeljük hosszabbnak, hanem a felidézését. Ezt a szabadesés kapcsán már sikerült kísérletileg kimutatni.
Ahogy tehát idősödünk, jellemzően egyre jobban kiismerjük a környezetünket, egyre kevesebb újdonsággal találkozunk, és egyúttal kevésbé figyelünk fel a megszokott helyek és helyzetek részleteire, így gyorsabban tudjuk feldolgozni a minket érő ingereket, ezért úgy tűnik, gyorsabban repül az idő. Mindennek biológiai hátteret is feltételeznek: az új ingerek feldolgozása fokozott dopamintermeléssel jár, amely segít az idő érzékelésének a megtanulásában is, 20 éves korunk körül azonban a dopamintermelés szintje is visszaesik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.