AZ ALGORITMUS AZ ÚJ FŐNÖKÖD - INTERJÚ A HAKNIGAZDASÁGRÓL

MÉRCE
Szerző: B. SIMON KRISZTIÁN
2018.07.27.

A gig economy, azaz a szolgáltató szektorban végzett, applikációkkal koordinált alkalmi munka (a kevés magyar nyelvű szöveg „haknigazdaságként” hivatkozik rá) ökoszisztémája a munkások mindennapjait a művészekéhez teszi hasonlóvá. Legalábbis annyiban mindenképp, hogy minden megbízásuk (hasonlatosan egy koncerthez vagy fellépéshez – innen a gig/hakni elnevezés) csak egyszeri alkalomra szól, bárminemű hosszabb távú elköteleződés nélkül – írja friss könyvében Jeremias Prassl, Oxfordon tanító jogászprofesszor. Egyesek számára ez a munka új realitását jelenti, egyfajta új lehetőséget a technológia uralta társadalomban való érvényesülésre. Mások számára viszont inkább a visszatérést jelképezi ahhoz az egykori kiszolgáltatott helyzethez, amin a munkajog csak átmenetileg tudott javítani.

B. Simon Krisztián: Hogyan definiálná a „gig economy”-t?

Jeremias Prassl: A gig economy minden olyan munkát magába foglal, amit online applikációk közvetítésével végzünk. Ezek szolgáltatói olyan cégek, amelyek különféle szervizeket fednek le, kezdve a pizzakiszállítástól a tömegközlekedésig. Többféle definíció is létezik, de ezek két dologban megegyeznek: egyrészt a platformok szoftverek segítségével kötik össze a munkásokat a fogyasztók tömegével, másrészt okos algoritmusokat használnak arra, hogy ezeket a szolgáltatásokat nyújtsák, illetve javítsák – ilyenek például az értékelési mechanizmusok és az automatizált fizetési módok.

A munka rövidtávú jellege hasonló egy olyan építőmunkás esetéhez, akit csak pár napra alkalmaznak egy-egy munka elvégzésére. Az ő munkája miért nem tartozik akkor a haknigazdaság kategóriája alá?

Ez egy fontos kérdés, hiszen nem gondolom, hogy a gig economy egy speciális jelenség lenne a munkaerőpiacon. Azok a kihívások, amelyek elé állít minket, tulajdonképpen példái mindazoknak a trendeknek, amelyeket az utóbbi években a munkaerőpiacon észleltünk: azaz eltolódunk a nyitott végű, határozatlan idejű munkavállalástól, ahol csak egy munkáltatónk volt, akár egy életen át is. Ennek ellenére a példát nem sorolnám be a haknimunkák alá, mivel itt az építőmunkás nem egy modern, app-alapú technológiára támaszkodik – még ha a kihívásai sokszor ugyanazok is, mint a haknigazdaságban dolgozóknak.

Mikor vált láthatóvá ez a fajta elmozdulás a hosszútávú munkaviszonytól?

Szociológusok, közgazdászok és jogászok már legalább három-négy évtizede foglalkoznak a szélesebb körű trenddel. Persze a gig economy, amely az applikációkkal és az online platformokkal változtatja az összképet, ennél sokkal újabb. Nem hiszem, hogy egy évtizednél hosszabb múltra tekintene vissza. Az Uber vagy a Deliveroo a legjobb példái az effajta technológiával dolgozó cégeknek...

ITT OLVASHATÓ