AMERIKAI KARIZMA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SZÉKY JÁNOS

2018.07.27.

...Max Weber írja le az uralom karizmatikus formáját, ahol az alávetettek nem a hagyomány folytán, de törvényes-racionális alapon vetik alá magukat a vezetőnek, hanem mert úgy látják, emberfölötti, természetfölötti vagy más rendkívüli adottságai vannak. A karizma addig él, amíg a vezető (vezér, diktátor, gengszterfőnök) sikerekkel igazolja rendkívüliségét. Ha már nem, abban a pillanatban megszűnik. A sikerhez pedig nem racionális döntésekre van szükség – a saját vagy közérdek tisztázása után a lehető legtöbb információ birtokában józanul meghozni a legjobbnak látszó döntést –, hanem intuícióra.

Ismerős talán közelebbről is: a vezérnek rá kell éreznie, mit várnak tőle az alávetettek, ebben a körben meg kell találnia a megnyerhető játszmákat, és nem törődve joggal, íratlan erkölcsi szabályokkal vagy azzal, amit az adott szakma – ez akár a gazdaság vagy politika is lehet – józannak tart, ezekben a játszmákban kell nyernie. Nem véletlen, hogy az antidiplomata Trump minden várakozás ellenére éppen Kim Dzsong Ün észak-koreai diktátorral szemben ért el külpolitikai sikert. Műholdfelvételek szerint elkezdték bontani azt a bázist, amelynek fontos szerepe van a „remetebirodalom” – Benda László terminusa – interkontinentális ballisztikusrakéta-programjában. Trump Kimre tudott hatni, nem azért, mert tanácskozótermek hűvösében felmérte, hanem mert magából kiindulva értette, milyen rugóra jár az ellenfél agya.

A másik ok, hogy ne gyászoljuk rögtön a racionális politika aranykorát: az amerikai politikai intézményrendszerben a fékek és ellensúlyok erejénél meg a közszolgálati bürokratikus hagyománynál fogva az elnök hatalma korántsem akkora, mint azt a demokrácia ellenségei képzelik. Nem elég vele jóban lenni vagy őt kézben tartani...

ITT OLVASHATÓ