2018. július 22., vasárnap

ALFÖLDI ÁRTALMATLAN MUSICALLEL SZÓL BE DURVÁN A KORMÁNYNAK ÉS KORUNKNAK

ZOOM
Szerző: MARCZISOVSZKY MÁRTON
2018.07.22.


Az Átrium új bemutatójára tartva azon gondolkoztam, hogy vajon miért pont ehhez a darabhoz nyúlhatott Alföldi Róbert, aki fontos rendezőkhöz híven nem szokott véletlenül darabokhoz nyúlni, azokkal valamit mesélni akar. Alföldi Róbert pedig az utóbbi néhány évben mindenhol azt meséli, hogy szar minden. De hogy jön ehhez a Chicago, ami alapból egy elég kegyetlen sztori a showbusiness működéséről, viszont nem egy kifejezetten jó darab? Hát úgy, hogy Alföldi természetesen teljesen a saját képére formálta a sztorit, ami elég jót tett neki, bár azért szokni kellett.

A Chicago egy szép, csillogó felállásból indulva tart a mélybe, Alföldi viszont ennél sokkal kegyetlenebb, nála eleve lentről indulunk, már az első pillanatokban sincs szó semmiféle csillogásról, legfeljebb a függöny ragyog a színpad hátulján, és talán még mélyebbre is zuhanunk az egész végére, mint ameddig magától ereszkedik a darab.

Az előadás kicsit döcögősen indul, pláne ha az ember utolsó emléke a Chicagóról a 2002-es film, amiben Catherine Zeta-Jones és Renée Zellweger adnak elő tökéletes giccset a musicalből. Az Alföldi-féle Chicago a faluszéli sárban játszódik, először képletesen, aztán egyre konkrétabban, amit már a legelső, világhírű nyitószám sajátos értelmezése is előrevetít. A darab elején a Csak tánc és jazz (All That Jazz) refrén ebben a verzióban kicserélődik arra, hogy Ez csak szex, miközben Alföldi egy nagyon erős jelenetben mond többet az egész Me Too-botrányról, mint a legtöbben Magyarországon. Aki nem érti, hogy ezek a mechanizmusok hogyan működnek, miért tűnik az egész szexuális visszaélés kiirthatatlan fekélynek, az nézze meg ezt a nyitójelenetet, és valószínűleg megért mindent. A hatáshoz persze kell a Roxie Hartot alakító Huzella Júlia erős játéka (a darabot váltásban játsszák, mi azt a verziót láttuk, amiben Huzella alakítja Hartot), aki mivel magas, vékony, karakteres színésznő legalább olyan szokatlan választás a híres szerepre, mint amennyire sajátos Alföldi értelmezése, így pedig még erősebb lesz csak a darab végére kicsúcsosodó mondanivaló...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.