AKIÉRT A HARANG SZÓL

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2018.07.07.

A hír egyszerű, a hír voltaképpen rövid is, de ha továbbgondoljuk, a világ jövője rejlik benne, tehát gondoljuk tovább, míg jól van dolgunk. Arról lenne szó, hogy az Európai Parlament befogadott egy indítványt csütörtökön, amely arra ösztönzi a tagállamokat, hogy azonnali hatállyal fogadjanak be venezuelai menekülteket, többek között humanitárius vízumok és egyedi tartózkodási engedélyek kiadásával.

Mint a 444 írja (a Deutsche Welle nyomán):

„A spanyol EP-képviselő, Beatriz Becerra nemrég a Kolumbia és Venezuela közötti határon járt, hogy a helyszínen tekintse meg a helyzetet. Az EP emberi jogi bizottságának alelnökeként most arról beszélt, hogy azok az emberek, akik hazájukból Kolumbia felé menekülnek, a legalapvetőbb javak birtokában sincsenek. Szerinte az is nyilvánvaló, hogy ez politikai döntés eredménye. A delegációt vezető EP-képviselő, Agustin Diaz de Mera külön dicsérte Kolumbia elképesztő segítségét, amit a szomszédos országból menekülőknek nyújtanak. Az ország segélyt ad, illetve tartózkodási engedélyt azoknak, akik maradnának. De Diaz de Mera szerint Kolumbia egyedül nem lehet képes megküzdeni a humanitárius válsággal.

Nemzetközi szervezetek becslése szerint a külföldre ment venezuelaiak száma a 2005-ös 437 ezerről 2017-re 1,6 millióra nőtt, csak 2015 és 2017 között 945 ezer ember menekült el az országból. A legtöbben Kolumbiába mentek, becslések szerint mintegy 820 ezren. Ezen kívül kisebb mértékben ugyan, de nőtt a Brazíliába és Peruba érkezett venezuelaiak száma is.

Voltak, akik Európába jöttek tovább: Dél-Amerikából egyedül venezuelaiak adtak be menedékkérelmet az EU-ba 2016 és 2017 között, a leginkább Spanyolországba nőtt meg a számuk. Becslések szerint 200 ezer venezuelai származású ember lehet nyilvántartva Spanyolországban, de 61,3 százalékuknak eleve volt spanyol állampolgársága, mivel spanyol felmenőik költöztek át évtizedekkel ezelőtt Venezuelába, és ők csak visszatértek most. Hasonló okokból voltak olyan venezuelaiak, akik Olaszországba, illetve Portugáliába mentek. Az EP-képviselők indítványukban azt szorgalmazzák, hogy az EU minden létező eszközzel segítse a venezuelai menedékkérők befogadását és elhelyezését.”(444)

Épp a héten foglalkoztam Venezuela tragikus helyzetével, abból az alkalomból, hogy a fékezhetetlen agyvelejű Trump elnökben felmerült annak lehetősége, miszerint az Egyesült Államok lerohanhatná az amúgy is ezer gonddal küszködő és a polgárháború szélén egyensúlyozó, instabil Venezuelai Bolivári Köztársaságot (mit csináljak, tényleg ez a neve). Ebből az őrült tervből szerencsére nem lett semmi, ha engem kérdeznek, elsöpörte a szingapúri csúcs vélt dicsősége, de a helyzet fikarcnyit sem enyhült.

Azt már leírtam, mi a baj Venezuelában, dióhéjban annyi, hogy Hugo Chávez az 1999-es megválasztása után gyakorlatilag szétszórta az emberek között a könnyen elérhető olajbevételeket, közben viszont a gazdaság többi szektorát teljesen leépítette – így az export 96 százalékát az olaj adta. Viszont államosította is az olajipart, aminek a termelékenysége ezáltal meredeken csökkent, ráadásul 2015-ben hatalmasat zuhant az olajár, így az egy lábon álló venéz gazdaság gyakorlatilag összeomlott. Márpedig Venezuelának a kőolajszármazékok az egyedüli kiviteli cikkei. Az egész ország az olajra épült, ha azzal baj van, mindennel baj van. Időközben Chávez elnök bölcsen elhunyta magát, így maximum a sírját lehet átkozni, utódja, Nicolás Maduro valóságos rémuralmat gyakorol, ha nincs is polgárháború – mert még nincs – de pokol az élet, és a legelemibb áruk is hiánycikknek számítanak. A rendszer olyan mértékben korrupt, hogy azt még Brüsszelben is észrevették, pedig az már valami...

ITT OLVASHATÓ