Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.07.13.
Bár mióta a minket támogató kedves nyugdíjasok Erzsébet utalványait megkapjuk adományba, kicsit könnyebb e helyzet, ami hiányzik, azt meg tudjuk venni rajta.
Az élelmiszeradományoknál azonban nagyon fontos a szavatosság kérdése.
Az Igazgyöngy Alapítvány is benne van a Magyar Élelmiszerbank Egyesület hálózatában, így hozzájutunk az üzletláncok majdnem lejárt szavatosságú termékeihez. Ebben lehet kenyérféle, felvágott, tejtermék, zöldség, édesség, üdítő is. Ez utóbbira nem fordítunk szállítási költséget, a nélkül megvan mindenki, de a többiért értemegyünk. Megfelelő hűtődobozokkal hozzuk el azt, ami hűtést igényel, és csak akkor megyünk érte, ha azonnal ki is tudjuk osztani. Mert sokszor egy-két nap van a szavatosságig.
Amikor magánszemélyek hoznak effélét, esetleg cégek, akik termékeikből adományoznak, ott is mindig nagyon figyelünk erre. Sőt, előfordul, hogy más alapítvány is ajánl fel, mert őt találja meg egy-egy nagyobb szállítmány. Emlékszem, tavaly pl. egy óriási szállítmány babatápszer érkezett az országba. Minket is kerestek, meg is örültem, aztán mondták, hogy már lejárt a szavatossága, de attól még jó.
Nos, hát ez az, ami miatt most erről írok. Hogy jó-e még attól, adományba, hogy lejárt a szavatossága? És azt kell mondjam, nem. Akkor sem, ha mi még megennénk otthon, vagy mi odaadnánk a gyerekünknek. Lejárt szavatosságú élelmiszert nem osztunk ki. Leginkább azért nem, mert, ha valakinek valami baja lenne, és ez is szóba kerülne okként, az mindenkinek rossz lenne. Annak is, aki beteg lett, és azt hiszem, nagyban visszavetné az adományozásba vetett bizalmat is.
No, és az is benne van a történetben, hogy akik rászorulók, ők is sokfélék. Néha még azt is nehéz megértetni, hogy a két nap múlva lejáró szavatosságú ma még jó. Jól emlékszem, mikor egy túlfűtött támogatottunk telekürtölte a falut, hogy ne egyék meg, amit adtunk, mert lejárt a szavatossága és mérgező. Mert mi meg akarjuk mérgezni őket. Pedig még nem járt le, amit adtunk. Ma már csak mosolygunk ezen, de akkor egyáltalán nem volt vicces. Alig tudtuk utána stabilizálni magunkat a faluban.
Mindezek mellett van még egy másik szempont is ebben. Az, amiről már többször írtam itt, és szorosan kapcsolódik az adományozási kultúrához. Ne azt és ne akkor adjuk, mikor mi kidobnánk. Az élelmiszert sem. Az adományozás nem egyenlő a kidobandó dolgokkal. Ha karácsonyra kaptunk egy teát, süteményt, és rakosgattuk hónapokig, mert senki sem szereti a családban, aztán előkerült egy szekrénytakarításnál, lejárt szavatossággal, bontatlanul, akkor ne úgy döntsünk, hogy adományba adjuk, „nekik jó lesz még”, hanem dobjuk a szemétbe. Ha vettünk leértékeléskor pár zacskó tésztát, de mégsem volt olyan jó, mint gondoltuk, és megmaradt, ránézésre semmi baja, csak lejárt a szavatossága, dobjuk a kukába. Akkor is, ha mi még megennénk (ha szeretnénk).
Mert ennek egyszerűen rossz az üzenete. Az, hogy azoknak, akik rászorulók, azoknak jó az is, amit más már kidobna. Nekik jó a szemétbe szánt dolog is.
Nem írnék erről, ha nem lenne gyakori ez. Ha nem kellene kidobnunk semmit. De sokszor előfordul.
Számolni kell a logisztikával is: mire a gyűjtőpontról lekerül, eltelhet pár hét. Ha leértékelve megveszik (és a leértékelés azért történik, mert közeledik a szavatossági idő vége), és a tervezett út hozzánk elnapolódik, lehet, mire eljön a megfelelő időpont, már nem lesz jó. Sőt, előfordul az is, hogy mikor a nagy üzletlánc valamelyikében megveszik, nem veszik észre, sem ők, sem a raktárkezelők, hogy lejárt. Mi meg már innen nem tudjuk visszavinni kicseréltetni. (Így jártunk múltkor adományba kapott dobozos tartós tejekkel.)
Szóval, erre is figyelnünk kell.
A rászoruló, szegénységben élő emberek ugyanolyanok, mint mi. Csak olyan élethelyzetben vannak, hogy nem tudják az alapszükségleteiket egyenletesen biztosítani. Segítségre szorulnak, hogy erőt gyűjtsenek a nehéz helyzetből való kilábaláshoz. És nagyon jó, ha vannak olyan emberek, akik értik ezt, és segítő kezet nyújtanak. Felelősséggel, szeretettel.
Igyekszem mindig új szempontok szerint megközelíteni a segítségnyújtás bonyolult témáját. Hogy értsék, és ne csússzanak félre a jó szándékok. Szeretném, ha átgondolnánk, átszűrnénk magunkon ezeket a szempontokat, és egyre jobban, egyre tudatosabban adományoznánk. Persze a legjobb az lenne, ha nem kellene ezzel ennyit foglalkozni. Ha nem lenne ennyi rászoruló. De amíg van, és amíg vannak szociálisan érzékeny emberek, addig úgy próbáljuk, hogy a legjobb legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.