Szerző: jotunder
2018.07.07.
„Nem hasonlítanám össze a két esetet. Kóka János akkoriban kiállt és azt mondta, a földdel kell egyenlővé tenni azokat a kutatóintézeteket, amelyek nem eredményesek. Másrészről azt állította, Magyarországon gyakorlatilag nincs komoly tudós ember, mert aki az volt, már meghalt. Tőlem hallott valaki olyat, hogy minősítettem volna bármely kutatóintézet vagy akadémikus kollégám tevékenységét? Az MTA reakciója azonban jelentősen eltér a 2005-ben tapasztalttól. Annak idején az Akadémia elnöke a miniszterrel leült a Friderikusz mostban, hogy elbeszélgessenek ezekről a kérdésekről, most tüntetések szerveződnek és fenyegető nyilatkozatok hangzanak el.” (Palkovics László miniszter)
A "két eset" közül az első a 2005-2006-os Kóka János-Magyar Bálint-Boda Miklós-Szabó Csaba nevével fémjelzett támadás volt a Magyar Tudományos Akadémia ellen. 2005 tavaszán egy közgazdásztalálkozón Kóka János miniszter azt találta mondani, hogy „Az MTA-nak azon területeit, amelyek nem szolgálják közvetlenül a versenyképességet, a földdel kell egyelővé tenni, mert csak porosodó iratokat gyártanak… A magyar tudósokkal az a gond, hogy akik meghatározók vagy alkottak valami maradandót, már nem élnek.” Ezek után bocsánatot kellett kérnie Vizi E. Szilvesztertől az MTA akkori elnökétől. Ez azonban csak a történet kezdete és nem a vége.
A nemigazán SZDSZ-távoli Boda Miklós az NKTH elnöke (ez volt az OMFB utódja illetve a Pálinkás-féle NFKHI elődje) jelentős (1.4 milliárd forintos) támogatásban részesített egy Szabó Csaba nevű, nemzetközi hírű, korábban Amerikában dolgozó farmakológust. 2006. március tizenötödikén a Gyurcsány-kormányzat a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben részesítette Szabót, aki akkor a Semmelweis Egyetem Technológiai Transzfer Irodájának igazgatója volt. Röviddel később a Semmelweis Egyetem elutasította Szabó egyetemi tanári kinevezését. Ennek kapcsán tört ki a botrány. Szabó egy hosszabb cikket jelentetett meg az Élet és Irodalomban, amelyben igen határozott kritikát fogalmazott meg a magyar tudományos élettel kapcsolatban. Szabó akkori szövege és a Palkovics Lászlónak tulajdonított vélemények között valóban van valamennyi hasonlóság. Szabó kiadott egy könyvet Kamikaze molekulák címmel, amelynek a második részében összefoglalja az akadémiai rendszerrel kapcsolatos kritikus észrevételeit. Ami ezek után történt az szintén jelentős hasonlóságot mutat a jelenlegi üggyel, egy cikk jelent meg a Nature-ben, Hungary's science academy slammed obsolate címmel. A cikkre Fábri György az MTA akkori kommunikációs igazgatója választolt és még abban a számban megjelent egy cikk Szabó Csabától Hungary: Academy needs more than internal reform címmel.
2006-ban az MTA elnöksége (most is szó van erről) összehívott egy rendkívüli közgyűlést. Aztán szeptember 17.-én a Magyar Rádióban elhangzott egy beszéd, ami mindent megváltoztatott (ma jelent meg egy cikk a politico-n arról, hogy minden valószínűség szerint egy Black Cube nevű izraeli magántitkosszolgálati szervet bíztak meg valakik, és vélelmezhetően nem az ellenzék, magyar civilszervezetek lejáratására, vannak országok, ahol ennek lenne következménye, Magyarország nem tartozik ezen országok közé).
Palkovics Lászlót ebben a pillanatban cégéres fasiszta bérgyilkosok képviselik a rezsimsajtóban, nem Szabó Csaba vagy Vajta Gábor professzorok, a post-truth, post-shame, anything-goes korszakban már nem folynak viták. Palkovics László valójában nem is akar vitatkozni Lovásszal, sem a Friderikusz Showban, sem máshol, hiszen ha akarna vitatkozni, akkor már publikált volna vagy valamilyen komoly ember egy vitairatot a kormányzat tudománypolitikájáról. Nincsenek komoly emberek Palkovics környékén(ő maga azért komoly ember, nem becsületes ember, de a maga módják komoly ember), még félkomoly emberek sem, kizárólag a köztörvényesség határán mozgó, bármire kapható senkiháziak. A megadják már régen leírták, hogy az értelmiség nem létezik, és ha esetleg létezne, akkor sem beszélhet bele "politikai döntésekbe". A "politikai döntés" pedig már megszületett, és nem Palkovics hozta meg, hanem Orbán Viktor. Szükség lenne tisztességes vitára az Akadémiáról, de Magyarországon ez már nem lehetséges. Ugyanis nemcsak a vita, hanem a tisztesség intézménye is megszűnt Magyarországon. Once and for all...
2006-ban az MTA elnöksége (most is szó van erről) összehívott egy rendkívüli közgyűlést. Aztán szeptember 17.-én a Magyar Rádióban elhangzott egy beszéd, ami mindent megváltoztatott (ma jelent meg egy cikk a politico-n arról, hogy minden valószínűség szerint egy Black Cube nevű izraeli magántitkosszolgálati szervet bíztak meg valakik, és vélelmezhetően nem az ellenzék, magyar civilszervezetek lejáratására, vannak országok, ahol ennek lenne következménye, Magyarország nem tartozik ezen országok közé).
Palkovics Lászlót ebben a pillanatban cégéres fasiszta bérgyilkosok képviselik a rezsimsajtóban, nem Szabó Csaba vagy Vajta Gábor professzorok, a post-truth, post-shame, anything-goes korszakban már nem folynak viták. Palkovics László valójában nem is akar vitatkozni Lovásszal, sem a Friderikusz Showban, sem máshol, hiszen ha akarna vitatkozni, akkor már publikált volna vagy valamilyen komoly ember egy vitairatot a kormányzat tudománypolitikájáról. Nincsenek komoly emberek Palkovics környékén(ő maga azért komoly ember, nem becsületes ember, de a maga módják komoly ember), még félkomoly emberek sem, kizárólag a köztörvényesség határán mozgó, bármire kapható senkiháziak. A megadják már régen leírták, hogy az értelmiség nem létezik, és ha esetleg létezne, akkor sem beszélhet bele "politikai döntésekbe". A "politikai döntés" pedig már megszületett, és nem Palkovics hozta meg, hanem Orbán Viktor. Szükség lenne tisztességes vitára az Akadémiáról, de Magyarországon ez már nem lehetséges. Ugyanis nemcsak a vita, hanem a tisztesség intézménye is megszűnt Magyarországon. Once and for all...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.