Szerző: VÁSÁRHELYI MÁRIA
2018.07.15.
Azt olvasom a #magyaridők című propaganda kiadványban, hogy aljas módon hazudok és csúsztatok, amikor motivációjukat tekintve párhuzamot vélek felfedezni a negyvenes években menekülő zsidókat szállító St. Louis és a Struma nevű tengerjárók tragikus története és aközött, hogy hazánk külügyminisztere, szíjjártópéter, kitörő lelkesedéssel üdvözölte, hogy az olasz belügyminiszter megtiltotta, hogy az olasz partoknál kikössön a menekülteket szállító Aquarius hajó, amelynek fedélzetén 629 menekült, köztük 120 gyerek és hét kismama tartózkodott.
A történet persze annyiban más, hogy a St. Louis hajó, amelynek sem az északi sem a dél-amerikai kontinens egyetlen állama sem adott kikötési engedélyt végül visszatért Európába és 769 utasa közül "csak" 300-an lettek a holokauszt áldozatai, a Struma nevű tengerjáró - amelytől ugyancsak megtagadták a kikötési engedélyt - 800 utasa közül viszont mindössze egy menekült meg.
Az Aquarius esetében viszont a spanyol kormány engedélyt adott a kikötésre és így mindenki megmenekült. Én pedig a #magyaridők szerint azért vagyok aljas gazember, mert ezekről az esetekről az emberi gonoszság banálissá válására asszociálok, mintha nem tudnám, hogy "Magyarország minden rászoruló, hazájából valóban az üldöztetés miatt menekülni kényszerülő emberen segít, oltalmaz minden elesettet."...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.