A LEGROSSZABB, HA VAN IGAZSÁG ABBAN, AMIT ÍRTÁL

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: jdesi
2018.07.24.

Egy bágyadtan forró, diktatórikus napon, jeles kollégám, Tollász Pál, Lovagkereszttel ékesített újságíró úgy érezte, eljött az ideje, hogy valami bátrat írjon. Olyan igazat, ami alatt beszakad az asztal.

Sorosozni éppen nem is volt kedve, különben is, azt a pártrovathoz tartozók írják. A napi migráncsos cikkén már túl volt – általában azokat péntek délután, szép nyugodtan, előre legyártotta, mind a hatot a hétre. Szombatra ugyanis nem írt soha se buzizós, se libsibolsizós, se migráncsozós cikket, sőt, a nagymamája kifejezett kérésére még az olyan nyelvi fordulatoktól is megtartóztatta magát, hogy az „ajvékoló libsikék”, meg a ”görbe orrok”, vagy az „ezek sem indén sültek le”. Pedig ezekért a szép, míves megjegyzésekért, szerkezetekért több dicséretet is kapott már úgy közvetlen felettesétől – akit a politikai rendőrségről helyeztek az újsághoz, és majdnem az összes nagybetűt ismerte –, mint a pártelittől. Egyszer, állítólag még maga az ötös számú tagvágóhíd tulajdonosa is megjegyezte, hogy ez a Tollász, ez tud valamit.

Szóval, meleg, nyár – már az is megvolt, hogy virágzik kankalin a Mecsek déli lejtőjén, valamint, hogy van üveges sör elegendő a Balaton déli partján is, ráadásul megírta már, hogy a terv – de milyen terv – sokkal jobban teljesült, hála a kis vezető gondos iránymutatásának.

De valami mégiscsak kellene. Valami ütős, igazi, kritikus.

Így aztán Tollász összeszedte minden bátorságát és megírta – igen óvatosan, de mégiscsak –, hogy a Magyar Posta eleinte csak az ajánlott leveit, a pénzesutalványait nem hordta ki zuglói lakhelyére, de most már a hétköznapi kiadványok is elvesznek, és ebben valami aljas ármány is lehet, mert az ellenség keze mindenhová beteszi ugye ürgebőrbe varrt, szőrös, láncos kutyáját. És a legutóbbi nemzeti konzultációs íve is elveszett - s alig tudott pótlást kérni a kerületi körzetvezetőtől, nehogy már a rovancsnál pont ő hiányozzon.

A posta ugyan valóban Zuglóban akkoriban nem vitte ki sem az ajánlott leveleket, sem a pénzesutalványokat, sőt gyakran már a számlákat sem, de a posta érzékeny lelkű urának ez az írás nagyon rosszul esett. Ráadásul a konzultáció miatt félt, hogy a bokáját is megüti – volt ugyan egy 800 milliós, meglehetősen rendezetlen beruházási ügye is, de abba az utolsó pillanatban sikeresen bevette Mészáros Lőrinc szobalányát – ezzel a nagyságrenddel ő foglalkozott a Családban – és így az elsimult, attól nem kellett tartania hát.

De hogy elvesznének a levelek a Volán pályaudvaról a postáról menet? Nem, nem, soha!

...

ITT OLVASHATÓ