A LEGJOBB CSAPAT NYERTE A VILÁGBAJNOKSÁGOT, ÉS VAN MIT TANULNIA BELŐLE

HVG ONLINE
Szerző: GERGELY MÁRTON - TÓTH RICHÁRD
2018.07.15. 

Négy gyors tézissel készültünk a világbajnokág után. Meg egy ráadással. Nyert a legjobb csapat, vesztettek az egyéni képességekre építő válogatottak. A bírónak a tekintélye megkopott a videóval szemben, Putyin viszont megkapta imázsjavító versenyét. És bizony még most sem úsztuk meg politika nélkül.

1. A legjobb csapat nyert, nem kérdés

A döntő első félidejében Franciaországnak szerencséje volt, talán először az egész vb-n, szemben a kétszer is csak tizenegyesekkel győző horvátokkal. No, nem feltétlenül az öngól jelentette a mázlit, Griezmann a beadásnál a horvát védelem ismert gyengeségére épített: Modricék hagyták magukat a szabadrúgás előtt kicsalni a 11-es pontig, kiszolgáltatott helyzetbe hozták kapusukat, aki csak nézni tudta, ahogy (végül) Mandzukic fején megpattan a labda. Az igazi szerencse az volt, hogy a bíró minden videósegítség ellenére bedőlt Griezmann-nak, akit nem rúgtak fel, hanem feldobta magát. A tizenegyesnél viszont a tévé képei kellettek, mert szabad szemmel nincs játékvezető, aki a kezezést befújja.

A videó megtekintése után a döntés már helyes volt: a nigériai szövetségi kapitány közlése szerint az illetékesek előre közölték minden válogatottal, hogy a testtől elálló kéz esetén a FIFA büntetőt ír elő.

A második félidőben már nem volt kérdés, Pogba és Mbappé révén kijátszották a franciák az erősségüket, és Lloris a végén még vissza is adta Mandzukicnak a gólt, amit az első félidőben tőle elcsórtak. A horvátok hiába birtokolták többet a labdát, igazán nagy helyzetet nem tudtak kialakítani. Lőttek távolról, pontatlanul: 15 lövésükből három talált kaput, a franciák nyolcszor próbálkoztak, de hat ebből kapura tartott, és három be is ment (az öngól nem része a statisztikának). A horvátok pontatlansága nem feltétlenül az ő hibájuk, hanem a franciák erőssége.

Dechamps csapata a döntőig vezető úton meccsenként 4,3 lövést engedett ellenfeleinek a tizenhatoson belülről. Horvátország viszont átlagban 7,4-et. Az amerikai futballban mondják, hogy támadósorral meccset nyernek, védelemmel pedig bajnokságot. Ez igaz volt a mi labdarúgásunkra is Oroszországban.

A franciák a védelemre építették tehát játékukat, és mindössze három kreatív játékossal álltak fel, de a Griezmann – Mbappé – Giroud hármasból az utóbbi, az Arsenal „csatárja” is a védelemmel volt legtöbbet elfoglalva. Az ötlet úgy hangzott, már a belgák ellen is: átengedni az ellenfélnek a labdát, és viszonylag későn megtámadni a labdát hozó játékost. Az ellenfél védelmének feljebb húzásával ugyanis üres terület keletkezik Mbappé életveszélyes elfutásaihoz.

A franciák nem adták fel a defenzív játékot szinte soha. Egyedül az argentinok ellen, amikor rövid időre hátrányba kerültek, mutatták meg, hogy képesek labdabirtoklásból is játszani. Kétszer nyomták meg nagyon erősen a játékukat a vb alatt: Messiék ellen, és rúgtak percek alatt hármat, és a horvátok ellen a második félidőben. Abból két gól született. Thomas Hitzlsperger írta a Guardianban:

a franciákon az ember azt érzi, mindig egy sebességgel alacsonyabb fokozatban játszanak, mint amiben tudnának.

Mintha Dechamps így spórolt volna minden lehetőségre. Tudták, hogy a belgák életveszélyesek, a horvátokat pedig szinte lehetetlen elpusztítani. Ezért végig úgy játszottak, hogy legyen valahonnan feljebb lépni, ha hirtelen valamiért muszáj volna. Messiék megtapasztalhatták, mi történik, ha kiprovokálják a francia ellenreakciót.

A francia válogatott volt a világbajnokság második legfiatalabb csapata, mégis övék volt a második legértékesebb keret. A játékosok fele ráadásul a kevés európai abszolút-topcsapat egyikénél keresi pénzét, minek következtében jelentős tapasztalatuk volt a legmagasabb színvonalon játszott tétmeccseken. A franciák győzelme nem szerencse, hanem tervezés következménye...

ITT OLVASHATÓ