Szerző: HOLCH GÁBOR
2018.07.14.
Az úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött, hangoztatja mind az USA, mind pedig Kína a két gazdasági nagyhatalom között kerekedő kereskedelmi háborúról. Az első lövéseket a nemzetközi sajtó szerint a napokban adták le, bár a vietnámi háborúban új fejezetet nyitó tonkini incidenshez hasonlóan itt sem tudjuk, hogy ki, mikor, miért, mekkorát és egyáltalán. Viszont annyi biztos, hogy ha a nemzetközi helyzet tovább fokozódik, Bud Spencer filmet megszégyenítő pofozkodásra készülhet a nagyközönség, bútorborogatással, meg minden. Kérdés, hogy ki játssza majd az olasz vízilabdázó szerepét, és ki köt ki a bárpult mögött hülyére pofozva, cakkosra tört fél virágcseréppel a fején?
Jól értesült elemzők szerint Kínának nem eshet baja, hiszen a Párt mindent kézben tart. Mások épp ellenkezőleg vélekednek: az ázsiai óriás rendkívül ingoványos talajon áll, mert a hatalom mindent egy kézben tart.
Tizenhat éve, 2002-ben érkeztem Kínába, ahol azóta élek, először egy kisvárosban, utána Pekingben, majd Sanghajban: 2005-ben csináltam meg a saját cégemet, és azóta nagy európai multiknak végzek interkulturális vezetési tanácsadói munkákat. Érkezésem után hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a Rendszer itt teljesen máshogy működik, mint egykor otthon. A komcsi Kínában van amerikai barna kóla (dobozos!), farmergatya, még Casio óra is, viszont a kínai Hofi Gézát, ha volna, rövid úton után eltávolítaná a karhatalom a Mikroszkóp színpad helyi megfelelőjéről. Másképpen: a hardver (a gazdasági valóság) és a szoftver (a társadalmi környezet) is más, mint az egykori legvidámabb barakkban. De bírja-e a napjainkban kibontakozó kereskedelmi háborút a Kínai Kommunista Párt által évtizedek óta nagy gonddal épített masina?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.