Szerző: GOMPERZ TAMÁS
2018.07.30.
Ezen is túl vagyunk. Meghallgattuk megint, merre van az erre, az útmutatás után mindenki mehet a dolgára, az államot eltartani mi, az államból élni ők. A tusnádi kinyilatkoztatásnak régóta az a liturgikus funkciója, hogy ennek a társadalmi munkamegosztásnak valamilyen erkölcsi igazolást adjon, és történelmi küldetésként mutassa be az államból élő, új uralkodó osztály gyarapodását, valamint üdvtörténeti fejleményként fogadtassa el azt, hogy menetközben Mészáros Lőrinc miniszterelnök nevére írták az országot.
Az első család vagyonosodása olyan mint a pénteki holdfogyatkozás: a fejünk fölött játszódik, mégsem látunk belőle semmit. A tusványosi igehirdetések pedig arra valók, hogy mint a felhő, eltakarják a lényeget.
Az ember viszont olyan lény, aki érteni szeretné a körülötte lévő világ jelenségeit, például kíváncsi arra, hogy az életnek van-e értelme, Schmidt Mária milyen pozíciót töltött volna be a kommunista pártban a rendszerváltás elmaradása esetén, illetve a NER működését meghatározza-e bármilyen szándék a pénzszerzési vágyon és a büntetőjogi következmények elkerülésén kívül.
Az utóbbi kérdés persze kizárólag az állam eltartóit érdekli, az uralkodó osztály tagjai azon töprengenek, hogy a Magyar Idők másnapi számában kinek a neve szerepel az osztályárulók között, mik az új trendek a liberálisszidásban, amit illene követni az intézményvezetői állás megtartása érdekében, vajon betartja-e az ígéretét az államtitkár, és Koppánykát kinevezi-e a tankerület élére, ha már az iskolaigazgatói állásról lemaradt, illetve mikor írják ki végre a beígért közbeszerzést a bekötőút felújításához, ami elengedhetetlen annak a jachtnak a megvásárláshoz, amely még az állami támogatással létrehozott borászat első veszteséges éve után lett kinézve, csak eddig azért nem sikerült megvenni, mert a panzióépítésre megnyert uniós pénz folyósítása csúszik. Úgy is mondhatjuk, hogy ennek a körnek a jellegzetes tagjait leginkább az a kérdés nyomasztja, hogy vajon hány napig lennének képesek az államtól teljesen elvágva, piaci körülmények között megélni, és ki biztosítja azt, hogy ilyen méltatlan helyzetbe ne kerüljenek soha.
Természetesen a miniszterelnök úr, ki más.
Emiatt számukra nyilvánvalóan nem a találkozó liturgikus funkciója az érdekes, bár az sem elképzelhetetlen, hogy valaki a lelkiismeretét (jó, ez egy kicsit erős) szeretné megnyugtatni azzal, hogy az ott hallott világmagyarázat értelmében helyesen cselekszik, amikor alkotmányos költséget számol fel a teraszhasználati engedély után, különben az európai, liberális elit betiltja a kereszténységet, hanem az esemény seregszemle jellege: nem azért mennek oda, hogy halljanak valamit, hanem azért, hogy lássa őket a miniszterelnök, minden tenderek, kinevezések és reklámköltések atyja; a kereszténydemokrácia nyelvén: az élet forrása...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.