Szerző: FELVIDÉKI JUDIT
2018.07.01.
tetejéről – a nagy összefüggésekre.
A hülye gyerek akarjon megfelelni!
Akármennyi rágógumit is töm a szájába, s legyen bármennyire is nehéz az iskolatáskája, igenis akarjon megfelelni – ahogy a szülei és a nagyszülei tették – az iskola elvárásainak, ha el akarja kerülni a reá záporozó szekunda-repülvényeket.
Kinek van erre energiája?
De nem! A kiskamaszok önző módon, tenyérbe mászó pimaszsággal, az istennek sem képesek észrevenni, hogy mennyire akadályozzák a felnőtt társadalmat a rendszerváltásban. Kinek van ideje, energiája, még az ő változó koruk változásaival is bíbelődni!
Ormótlan kezükkel, lábukkal – amit persze a mi bosszantásunkra növesztenek – taszigálnak bennünket az adósok börtöne felé. Éhesek, amikor drágul a tej, a kenyér. Semmi részvét, megértés, rokonszenv. És ez még mind semmi! Kezdenek rákapni a számítógépre, sőt, az okostelefonra! Na és a mozi, a színház? A megátalkodottakra most tört rájuk a kultúraéhség, amikor az luxuscikké válik s egyébként is kell a kutyának, rohad az egész.
Tizenhárom évesen már sok mindent kéne tudnia
Tök nem érdekli, hogy mi most nyakig élünk a történelemben, ő nyakig merül a fürdőkádba, walkmant húz a fülére és órákig képes lebegni, álmodozni. Nemre való tekintet nélkül tollászkodik a tükör előtt. Tetszeni akar! Értetlenül bámul rád, amikor te iszonyodva nézed a képernyőt és – mint egy epilepsziás – világmegváltó vitákban fetrengsz a szőnyegen, az ő jövőjéért aggódva. Kihasználva az alkalmat a mobilon csüng, sutyorogva egy másik naplopóval, ahelyett, hogy három nyelvet tanulna szimultán, matek- és fizikapéldákat oldana rogyásig és újságokat olvasna. Elvégre tizenhárom évesen már illenék tudnia, hogy mi az a : pejoratív, szubvenció, multinacionális, kanalizáció, hogy ki tudja tölteni a felvételi tesztlapot, ha be akar kerülni egy gimnáziumba...
De nem! A kiskamaszok önző módon, tenyérbe mászó pimaszsággal, az istennek sem képesek észrevenni, hogy mennyire akadályozzák a felnőtt társadalmat a rendszerváltásban. Kinek van ideje, energiája, még az ő változó koruk változásaival is bíbelődni!
Ormótlan kezükkel, lábukkal – amit persze a mi bosszantásunkra növesztenek – taszigálnak bennünket az adósok börtöne felé. Éhesek, amikor drágul a tej, a kenyér. Semmi részvét, megértés, rokonszenv. És ez még mind semmi! Kezdenek rákapni a számítógépre, sőt, az okostelefonra! Na és a mozi, a színház? A megátalkodottakra most tört rájuk a kultúraéhség, amikor az luxuscikké válik s egyébként is kell a kutyának, rohad az egész.
Tizenhárom évesen már sok mindent kéne tudnia
Tök nem érdekli, hogy mi most nyakig élünk a történelemben, ő nyakig merül a fürdőkádba, walkmant húz a fülére és órákig képes lebegni, álmodozni. Nemre való tekintet nélkül tollászkodik a tükör előtt. Tetszeni akar! Értetlenül bámul rád, amikor te iszonyodva nézed a képernyőt és – mint egy epilepsziás – világmegváltó vitákban fetrengsz a szőnyegen, az ő jövőjéért aggódva. Kihasználva az alkalmat a mobilon csüng, sutyorogva egy másik naplopóval, ahelyett, hogy három nyelvet tanulna szimultán, matek- és fizikapéldákat oldana rogyásig és újságokat olvasna. Elvégre tizenhárom évesen már illenék tudnia, hogy mi az a : pejoratív, szubvenció, multinacionális, kanalizáció, hogy ki tudja tölteni a felvételi tesztlapot, ha be akar kerülni egy gimnáziumba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.