A HATALOM SEGGÉBŐL NEM LEHET LÁZADNI. VAGY HA IGEN, ABBÓL KÖZRÖHEJ LESZ

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.07.14.

Volt itt mostanság ez a kacagtatóan tragikus (vagy fordítva) kijelentése a drága miniszterelnök úrnak, ami úgy szólt – nem így szólt, de ez volt az értelme -, hogy ha már penetránsan, borzalmasan, katasztrófálisan és szégyenletesen szar a magyar foci, kapaszkodjunk fel a horvátok sikerére. Mert mégiscsak a barátaink (kivéve, amikor Torporzékolásügyi Péternek elgurulnak a gyógyszerei és elküldi őket melegebb éghajlatokra), pláne a szomszédaink, meg hát Magyarország mégiscsak és mindig is a Duna-menti futballkultúra része volt, (jó egészséget Mészáros Lölőnek és a magyar közpénzből épülő horvátországi fociakadémiájának) nem beszélve arról, hogy éppen ezért ez mégiscsak a mi kutyánk kölyke. Le van fosva, hogy egyébiránt meg sem közelítjük azt a szintet, amire a horvátok képesek.

Nem szeretném rágni a gittet és a gumicsontot, mert ez már megint a szereptévesztett, önkritikátlan dühöngésnek az a szintje, amire nincs mit lépni. Se a lóval, se a királynővel, se a sötét paraszttal. Ellenben ha már a kultúra szót ebben a kontextusban is sikerült előrángatni a sufniból, feltétlenül érdemes kitágítani a perspektívát. Kultúrharcolnak az elvtársak, és ez egy árnyalattal súlyosabb kérdés annál, mint hogy ha önerőből szar a focink, akkor tekintsük sajátunknak a másokét. Szóval előrángatták a NER-sifonérból Schmidt Mária egyik leglegebb fegyverhordozóját, a Békés Márton nevű ürgét, aki harcos kiáltvánnyal állt elő pontosan hete, amire aztán néhány nap múlva rátett egy lapáttal.

Már érintettük a kérdést, de foglaljuk össze újra, mit állít a költő:

- ki kell dobni az ásatag múltat képviselő, jórészt urbánus és liberális szerzőket a kukába;

- a vállaltan populista, jobboldali, nemzeti közegnek meg kell szabadulnia az olyan sablonoktól, hogy például Esterházy a jó író, Jancsó a jó filmrendező;

- használni kell a korábban a baloldali-liberális oldal által gyarmatosított művelődési intézményeket (az MTA-t, az egyetemeket, színházakat, valamint a könyvkiadást, a zenei életet és a galériákat);

- a politikai kétharmadhoz igazítva kell végrehajtani a kulturális korszakváltást, amire nyolc év teljhatalom is kevésnek bizonyult;

- a kulturális sikerek új mércéit kell kijelölni, mégpedig a társadalom szélesebb köreit elérő népibb, plebejusabb értékek alapján,

- vagyis be kell lakni az új kulturális miliőt, ugyanis a látszat az, hogy az elmúlt évtizedekben az „urbánus” írók jutottak tovább, és nem a népiek, pedig ma konzervatívnak, népinek, nemzetinek lenni nem csak, hogy szexi és menő, de forradalmi is.

Ha csak annyit tudnánk erről a bizonyos Békés nevű emberről, hogy a történelemtudományok doktoraként, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatójaként foggal-körömmel és kilógó nyelvvel, bólogatva szolgálja Schmidt Terror Máriát és valósághajlító, történelemhamisító, múltgyalázó, kegyeletsértő ámokfutását (Dózsa-Pruck ügy), az is bőven elég lenne az elborzadáshoz.

Amit ez a nyolcadrangú NER-katona a szájával mond és a kezével leír végtelenül egyszerű és tökéletesen rímel (még ha a másik irányból is) a félművelt, elvetélt kocafocista futballkultúráról szóló eszmefuttatására. Önellentmondásos? Tudathasadásos? Perverz? Nem baj. A lényeg: ha szarok vagyunk, tehetségtelenek vagyunk, sikertelenek vagyunk, mondjuk azt, hogy éppen ez a menő. Az egyik az orbáni futballkultúrás halandzsa: kapaszkodjunk fel mások sikereire. A másik a Békés-féle stratégia: mondjuk azt, hogy amazok a sikereik dacára is megbuktak, eljárt felettük az idő; ha minden létező mérce szerint szánalmasan senkik vagyunk, semmilyen mérhető teljesítményt nem bírunk felmutatni, találjunk ki új mércéket saját magunk számára, és máris megváltozik minden. Figyeljék csak:...

ITT OLVASHATÓ