Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2018.07.11.
Van egy iskola Borsodban, amelynek alapítói tíz évvel ezelőtt azt a célt tűzték ki, hogy azokat a gyerekeket is eljuttatják az érettségiig, akikről az állami és a kormány által is kiemelten támogatott egyházi közoktatás lemond. Ezek a diákok magukkal hozzák a generációkon megtörhetetlenül átörökített szegénységet, a kirekesztettséget, amiből az érettségi megszerzése jelenthetné a kiutat. Anélkül ugyanis nem megy. Az érvényesülni tudó, keresett szakmunkásoknak is van érettségijük. Minden statisztikából az olvasható ki, hogy érettségi nélkül az életesélyek sokkal rosszabbak, az még az egészségben töltött évekre, a várható élettartamra is hatással van. Az elmúlt nyolc év oktatáspolitikai fordulatának következményeként azonban a mélyszegénységben élő gyerekeknek az érettségi megszerzése csak álom.
Ebben az ellenszélben próbál a sajókazai Dr. Ámbédkar Iskola talpon maradni, tanulókat toborozni, megtartani és az érettségiig eljuttatni. Az iskola ennek érdekében az összes elérhető integrációs lehetőséget megragadja, hogy a diákok találkozhassanak a gettón kívüli világgal. Tanulóik zöme ugyanis a környék szegregált, cigány általános iskoláiból érkezik, ahol nem találkoztak más társadalmi réteghez tartozó osztálytársakkal.
A szegénység pedig fizikailag is bezárja a gyerekeket: a középiskola megkezdése előtt a legtöbben még a nagyobb borsodi városokig sem jutottak el, nemhogy a fővárosig.
Ezért tartja kiemelten fontosnak az iskola igazgatója, Derdák Tibor, hogy a gyerekeknek a lehető legtöbb olyan programot megszervezze, amelynek során kinyílik számukra egy másik világ: a szegénységen túli. Ilyen integratív együttműködésük van több budapesti középiskolával, határokon túli oktatási intézményekkel is. A kapcsolatoknak köszönhetően az iskolában mindig vannak vendégek a világ minden tájáról.
Néhány éve az iskola lehetőséget látott a Magyar Cserkészszövetségben (MCSSZ) is. A Dr. Ámbédkar Iskola diákjai és pedagógiai munkát segítő kollégái 2014 óta rendszeresen részt vettek a szövetség által szervezett különböző programokon. Az ámbédkaros pedagógusok célja az volt, hogy a cserkészmozgalom náluk is megvethesse a lábát.
„Vendégül láttuk a mozgalom megyei képviselőjét, majd december elején Szerencsen mi ismerkedtünk a cserkészek munkájával, december végén Budakeszin téli portyán jártunk, a Bükkben túráztunk, e hét végén pedig Szokolyán cserkészőrsvezető-képzőn veszünk részt. Célunk, hogy saját cserkészcsapatunk legyen, és a kallódó fiatalokat összefoghassuk” – olvasható az Ámbédkar honlapján. De sokáig nem örülhettek a borsodi roma fiatalok, a magyar cserkészek ugyanis nem kértek belőlük, s az Ámbédkarral alakuló kapcsolatot elvágták.
A fordulópont tavaly, 2017 nyarán történt. A hivatalos cserkészcsapattá szerveződés egyik feltétele, hogy a formálódó társaság tagjai együtt táborozzanak, és a tábor alatt vezetőképzésen is részt vegyenek.
– Ott követtük el a történelmi hibát, hogy befizettük a gyerekeinket a táborba
– idézi fel Derdák Tibor. – Amikor a cserkészeknek leesett, hogy a táborozók között három roma fiatal is lenne, azonnal vissza akarták küldeni a befizetett pénzt, indoklásul pedig összevissza magyarázkodtak.
A befizetett részvételi díjat nem vették vissza, mert tavaly nyáron még abban reménykedtek, hogy majd egy másik táborba elmehetnek, de mindenhonnan ugyanazt az indok nélküli elutasítást kapták: „Ez a tábor bensőséges lesz, csak a mieinknek szerveződik.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.