"56 MÚLTAM, ITTHON NEM KELLETTEM, ELMENTEM KÜLFÖLDRE DOLGOZNI"

HVG ONLINE
Szerző: BALLA GYÖRGYI
2018.07.02.

A külföldi idősgondozás lehet a kitörési pontja azoknak a nőknek, akik viszonylag idősen, nyugdíj előtt veszítik el a munkájukat Magyarországon. Sokan már most Angliában, Németországban vagy Ausztriában dolgoznak, és a közeljövőben még többen lehetnek. A munka kemény, cserébe viszont mindenki kedves velük és mosolyog rájuk, megbecsülik és megfizetik őket.

"Ez nem az én bátorságom, hanem az én elkeseredettségem"

– magyarázta Szilvia, hogy 57 évesen, néhány évvel a nyugdíjkorhatár előtt miért vállalt Angliában munkát. Ismerősei csodálkoztak, a családja is furcsállta a döntést, lánya azt kérdezte, „Anya, a te angoloddal?!”. „Nem volt más választásom, vitt a kényszer, 56 múltam, itthon nem kellettem, elmentem külföldre dolgozni” – mondta a hvg.hu-nak. Szerkesztőségünket azután kereste meg, hogy megírtuk, több százezer, 55 és 64 év közötti embernek nincs ma munkája Magyarországon. Közülük sokan annyira elkeseredtek, hogy inkább „világgá mentek”, külföldön vállaltak munkát. A most 61 éves asszony azt kérte, még a keresztnevét se áruljuk el, a Szilviát mi adtuk neki.

A jég hátán is

Azt mesélte, dolgozott a filmgyárban, volt büfés a Balatonnál és az egyik budapesti fürdőben. Az üzlet jól ment, a pénzből, amit keresett, garzont vett Lipótvárosban. Csakhogy a szerződését nem hosszabbították meg, munka, egzisztenciális biztonság nélkül maradt. „40 éves voltam, és álltam, mint szamár a hegyen, mert minden állásinterjún, ahová elmentem, azt mondták, hogy öreg vagyok” – emlékezett vissza. Próbálkozott hirdetésszervezőként, üzletkötőként, telemarketingesként és telesalesként. A gazdasági válság kellős közepén, 2009-ben üzletet nyitott Budán, Fornettit sütött. Csakhogy a bolt a magas bérleti díj miatt csődbe ment. Szilvia

- más lehetőség nem lévén - úgy döntött, elfogadja barátnője ajánlatát, Angliába megy, hogy ott egy százéves néniről gondoskodjon. „A néni szerencsére beszélt magyarul, és szellemileg is friss volt, heti két bridzspartit tartott” – mondta. A munka három hónapig tartott, hazajőve már nem is próbálkozott azzal, hogy elhelyezkedjen, ügynökséget keresett az újabb külföldi munkavállaláshoz.

„Négy hónapra Manchesterbe kerültem egy 78 éves bácsihoz, aki csípőműtét után szorult ápolásra.” Rá főzött, a háztartást vezette, havi 800 fontért. Innen egy idős asszonyhoz ment tovább Cambridge-be, „ezzel a hölggyel nagyon bevásároltam, egy hisztérika volt, sírt, ordított, lehordott mindennek” – emlékezett. Három hónapig bírta, hazautazott.

Most is Budapesten él, munka nélkül. Tartalékai fogynak. Elkeseredett. „Négy évem van a nyugdíjig, addig miből éljek?” – tette fel a kérdést. 25 év munkaviszonyról van igazolása, 15 év hiányzik a nyugdíjhoz. Azt mondta, ha nem talál munkát, eladja pesti lakását és végleg külföldre költözik...

ITT OLVASHATÓ