Szerző: PAP SZILÁRD ISTVÁN
2018.07.14.
„A Fővárosi Bíróság szombaton ítéletet hirdetett Pór György és társai összeesküvési ügyében. A bíróság Pór György és Bencze Sándor vádlottakat bűnösnek találta összeesküvés kezdeményezésében, s ezért Pór Györgyöt két év és hathónapi, Bencze Sándort kétévi szabadságvesztésre ítélte. A többi vádlottat összeesküvésben való részvétel miatt a bíróság hat-nyolc hónapi szabadságvesztéssel sújtotta; közülük több elítélt büntetésének végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette. Egy vádlottat a bíróság figyelmeztetésben részesített. Az ítélet nem jogerős.”
A hírből csak épp az nem derül ki, hogy mi is volt az összeesküvés tárgya, mire is esküdt össze az orosz-történelem szakos hallgató Pór György és megvádolt társai. A nyilvánosság előtt egészen a rendszerváltásig nem is esett szó az ügyről, igaz a háttérben a kádári pártvezetés még évekkel később is ütőkártyaként használta az esetet a formálódó rendszerellenzék lejáratására.
Viszont, ha már a korabeli Népszabadságból nem derül ki, mi is volt az összeesküvés tárgya, eláruljuk mi.
Az ötven évvel ezelőtt lezajlott események „maoista összeesküvésként” vonultak be a Kádár-kor történetébe. Így keretezte azt nemcsak a létezett szocializmus állambiztonsági apparátusa, de a nyugati sajtó is: a New Statesman „Budapest ifjú maoistái” címmel, a Süddeutsche Zeitung pedig „Maóval és Guevarával Kádár ellen” címmel írt az esetről 1969 tavaszán (Dénes Iván Zoltán gyűjtése).
„1968 forró nyarán a magyar biliben mi voltunk a vihar”
Bemutatkozásaim története c. önéletírásában Révai Gábor, a maoista per egyik vádlottja emlékezett ezekkel a szavakkal vissza az évtizedekkel korábbi eseményekre. A Rákosi-éra főideológusának, Révai Józsefnek a fia a per nyomán évekig nem helyezkedhetett el értelmiségi munkakörben, diplomáját is csak később szerezhette meg. Hogy 2012-es könyvében mégis miért csak a „vihar a biliben” szófordulattal írja le az eseményeket, az nem csupán az idő múlásának tudható be.
Valódi összeesküvésről valójában nem beszélhetünk, ami történt, az néhány tucat, körülbelül 50-70 fiatal egyetemi hallgató politikai beszélgetésekkel átitatott baráti köreként írható le, a csoport magját pedig csupán 10-12 fő alkotta.
A kezdetek valamikor 1963-64-re tehetők, ekkor ismerkedett meg a későbbi per két fő vádlottja, Pór György és Bencze Sándor, utóbbi szintén az ELTE BTK hallgatója volt. 1964-től működött az, a KISZ-ből kiábrándult baloldali fiatalokat tömörítő baráti kör, melyen belül politikai és művészeti vitákat folytattak, zenét hallgattak, és olvasnivalókat gyűjtöttek össze a marxizmusról.
A baráti társaság ugyan 1965-ben felbomlott, de sokan a tagok közül ott voltak az 1966-ban alakult Szolidaritási Bizottságban, amelynek elsődleges tevékenysége az amerikai támadás alatt álló Vietnammal való szolidaritásvállalás volt. Társadalmi munkát végeztek, amiből szolidaritási bélyegeket vásárolhattak, ún. „vietnami vasárnapokat” rendeztek, illetve röplapokat szórtak a ’66-os Budapesti Nemzetközi Vásár amerikai pavilonja előtt, és demonstráltak is az amerikai nagykövetség előtt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.