ÚJRA ITTHON

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.06.04.

Annyira örülök. Jöttem haza Ferihegyről... bocsánat, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérről. Ha már szóba került, hogy honnan jöttem haza, ennek is annyira örülök. Hogy volt egy világhírű zeneszerzőnk a XIX. században, akiről el lehetett nevezni egy repülőteret, tényleg sürgetett az idő, ez a Ferihegy annyira beleégett már a világ repüléstörténetébe, hogy itt évtizedeken át csak ferihegyezett mindenki, annyira örülök, hogy el lehetett költeni iszonyatos mennyiségű pénzt arra, hogy most már évek óta senki ne tudja, hol a francba is van ez a repülőtér, és hát tényleg, jó az, ha nem hagyunk megszokni ilyen dolgokat, azoknál a hülye osztrákoknál például még a villamosok is ugyanúgy, ugyanolyan számmal járnak Bécsben, mint száz éve mindig, mert azoknak ott fogalmuk nincs arról, hogy a dolgok unalmassá válnak, ha nem változtatunk rajtuk. Kerül, amibe kerül. Csak ezt a névválasztást, ezt azért nem helyeslem. Ha már kellett egy világhírű. Puskás Ferenc, nem? Arról még nincs repülőtér elnevezve. Miért éppen repülőtér ne volna az ő nevén? Érdekes, sosem kedveltem Puskást, ő sem nagyon kedvelt engem, mert tudta, hogy Kocsist nagyobb játékosnak tartom, de azért szóba álltunk egymással. Szegény, ő nem tehet róla, most már viszketni kezdek, ha a nevét meglátom. Amihez hozzányúl ez a csúti büdös bunkó, attól egyszerre undorodni kezdek - szavakat nem mondok ki, ha lehet, például azt, hogy polgár, magyar, nemzet meg ilyenek. Egy ország, aminek ez az egy terméke van, erre vagyunk igazán büszkék, mesterségünk címere egy futballista az ötvenes évekből. Másunk nincs, legföljebb még ez az osztrák vagy német (sokan angolnak is gondolják, de D'Agoult grófnő miatt a franciák is úgy tudják, hogy az övék), szóval ez a régi zeneszerző, akiről most a repülőteret sikerült elnevezni, pedig azért a Puskás Ferenc jobban hangzana. Többen is tudják, ki az, naná majd valami kulturálissal fogjuk itt magunkat lejáratni, erre kellett volna gondolni.
Ott tartottam, hogy annyira örülök. Ahogy jövök be Ferihegyről, mit látok? Egy gyönyörűen kitatarozott templomot, a zsámbéki mását az Ecseri út sarkán, nagyon szép. Aztán nemsokára csak úgy virít az Örökimádás templom, olyan gyönyörűen ki van tatarozva. Na jó, hát a többi az borzalmas. A látvány, ami a repülőtérről bevezető úton fogadja az idegent. De legalább őszinte. Semmi Potemkin-falu, hogy majd itt kendőzünk meg elcsalunk ránk jellemző lényeges dolgokat. Pacekba bele, ez egy ilyen ország. Koszos, vedlett, ócska, szánalmas, poros szürke gaz növi be az út szélét (a Nemzetközi Repülőtérre vezető útét), mocskosak a házfalak, a vakolatot rég lehullajtották, az út jobban ráz, mintha makadám volna, szegény és rozoga az egész rohadt ország úgy, ahogy van. Templomra van pénz doszt, mert most éppen olyan kereszténységet hirdetünk, hogy abba fogunk belepistulni, és már csak rövid idő kérdése, és lesznek inkvizíciós állomások, mondjuk minden benzinkút mellett, ott lehet följelenti azt, aki nem vet keresztet, ha elmegy egy templom előtt. Azt tetszik hinni, nem volna sikere egy ilyen hálózatnak? Annyi feljelentés érkezne, hogy leszakadna alatta az IBM.
Szép templomaink vannak, na. Amit a mi csúti primitívünk szeret, az van, arra költünk, hát már hogyan is ne, igazán hozzájárulhatunk egy kicsivel, hogy feledtessük vele, amit a másik büdös bunkó, a kedves papa művelt vele. Nem? Nem ez a legkevesebb egy nemzet fiaitól, akik évtizedek óta gazsulálnak egy neveletlen, rosszízlésű tahónak, egy nyavalyás tolvajnak, egy gyerekgyilkos, minden emberi tartásból kivetkőzött gazembernek, akinek persze nem nagyon volt miből kivetkőznie, mert emberi tartást nem kapott odahaza.
Nem hiszem, hogy volt ország a világtörténelem során, ahol egy nyilvánvalóan köztörvényes bűnöző banda megtehette, hogy a nép szeme láttára taszítja éhhalálba a kisgyerekeket, rombolja porig az amúgy is szerény anyagi és emberek alkotta értékeket, ahol valóban a földkerekség lakói előtt tombolhat a butaság, az ízléstelenség, a rosszindulat, az uszítás és a gyűlölet.
Annyira örülök, hogy a város felé jöttem haza és nem az emnulláson, mert így rögtön kaptam egy bazinagy pofáncsapást. Csak semmi akklimatizálódás. Cigarettaszünetnek vége, lemerülni.

ITT OLVASHATÓ