ÚJ KÖZÉPKOR, ÚJKAPITALIZMUS, ÚJ BALOLDAL

MÉRCE
Szerző: ERŐSS GÁBOR
2018.06.09.

Minden új, csak a társadalmi igazságtalanság felett érzett düh a régi. Az átfogó társadalomelmélettől és az elmúlt 50 év társadalomtörténetétől a marxi elidegenedés-fogalom újraértelmezésén keresztül az elitek szociológiájáig, a politikai pszichológiáig, az önéletrajzi esszéig terjed Szalai Erzsébet új könyvének horizontja; mégis szoros egységbe fűzi a heterogén szöveg-együttest az a szellemi attitűd, amit ő jobbára „rendszerkritikus baloldaliságnak”, míg a Szabad Kezdeményezések Hálózatának történetét felidéző írásában „radikális demokratának” hív. Én baloldali humanizmusnak, vagy Bibó nyomán realista lényeglátásnak nevezném.

2018. április 8. óta egymást érik a konferenciák és ellenzékkritikus dolgozatok, amelyek a Fidesz győzelmének okait firtatják. Hosszú tanulmány tárgyalja például azt a paradoxont, hogy a magyarok attitűdjei, értékválasztásai baloldaliak, szavazni mostanában mégis jobbra szavaznak. E paradoxon feloldására a baloldali kínálat hiánya a bevett magyarázat. Kétféleképpen. Az ellenzéki pártok önigazoló diskurzusának központi eleme az a – csak részben valós – tény, hogy az üzenetük el se nagyon jutott sok-sok kistelepülésen élő választóhoz; míg e pártok kritikusai egyszerűen az ellenzék hitelességét hiányolják, vagy, itt a Mércén is, a gyávaság, önzés, szűklátókörűség három vádpontját olvassák a fejére. Szalai Erzsébet nem politológus, hanem – képzettségét tekintve – közgazdász, szakmáját tekintve szociológus. Őt nem a puszta attitűdök, a pártpolitikai felszín, hanem maga a valóság, a társadalmi tények (és intézményesült diskurzusok) sűrű szövedéke érdekli. De érdekli a mindenkori hatalmi elit eredete és struktúrája is. E két főtéma köré szerveződik a kötet...

ITT OLVASHATÓ