24.HU / TUDOMÁNY
Szerző: BIHARI DÁNIEL
2018.06.04.
Borongós, őszies volt az idő Budapesten 1920. június 4-én. Zúgtak a harangok, búgtak a szirénák, leállt a közlekedés – Magyarország gyászolt. A 98. évfordulón félretesszük a tudományt, nem kutatjuk az okokat, hanem emlékezünk.
…ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene a béke elfogadása, vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék."
Nem volt más választás, a magyar kormány nevében Benárd Ágost és Drasche-Lázár Alfréd 1920. június 4-én, 16 óra 30 perckor aláírta a dokumentumot.
Magyarország gyászba borult. Az iskolákban és hivatalokban gyászszünetet rendeltek el, a zászlókat félárbocra eresztették, az élelmiszerboltokon kívül minden üzlet zárva volt. Már reggel több tízezres, gyászruhás tömeg gyűlt össze a Hősök terén, majd menet indult az Andrássy úton a Himnuszt, a Szózatot, Kossuth-nótákat énekelve, és jelszavakat skandálva: „Igazságot Magyarországnak!”
Nehéz Trianonról újat mondani. Mértékadó történészek ma már egyetértenek abban, hogy a területi veszteségek indokolatlanul túlzóak voltak, a végeredmény pedig nem szolgálta a pillanatnyi nagyhatalmi érdek diktálta stratégiai célt. Feladatuk az Osztrák-Magyar Monarchia felbontásával keletkezett hatalmi űr betöltése lett volna, a nyugati nagyhatalmak elképzelése szerint egy töltött fegyver Németország hátában, és pajzs Oroszország felé. Nyilván nem tudjuk mi lett volna ha, de e próbálkozás totális kudarccal végződött...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.