Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2018.06.15.
Az alkotmány („Alaptörvény”) legújabb módosításának közkeletű bírálatai az új szövegek abszurditását és fölöslegességét emelik ki. Idegen népességet amúgy se lehet a magyar állam területén úgymond „letelepíteni”. Az illegális bevándorlás – mint neve mutatja – egyébként is tilos. „A közterületen való életvitelszerű tartózkodást” más jogszabályok már tiltják. „A keresztyén kultúra védelme” jogilag értelmezhetetlen. És így tovább.
Ezek a bírálatok észszerűek és helytállók, de nem lényegesek.
Itt az orbáni állam végleges konszolidációjáról van szó. Erre a pillanatnyi helyzet kiválóan alkalmas. A társadalom „szolid” többségének a gazdasági helyzete tűrhető. Sok szakmában nőnek a bérek. A kormányzás alacsony színvonala nem számít, mert a modern állami működés (az újraelosztó szociális demokrácia) „ideológiailag látható” kedvezményezettei – a különféle szegények – nem népszerűek. A tömegközlekedés rohad, a szociális lakásépítés megszűnt, a kórházak, rendelők, iskolák, postahivatalok, közművelődési intézmények (pl. közkönyvtárak, könyvkiadók) stb. szörnyű állapotban vannak, de ezt lényegtelenné teszi a lehetséges szociális vetélytársak iránti megvetés vagy közöny vagy ellenszenv.
Ráadásul a rasszizmussal és szexizmussal, xenofóbiával és homofóbiával megnyert magyarhoni politikai csata beleilleszkedik a nemzetközi trendbe. Az EU menekültpolitikája a döntő pontokon: a görög-török határon, a görög szigeteken, az olasz tengerparton brutálisabb, mint Magyarországé, a predictive policing – amely az önkényesen kijelölt, ún. potenciális bűnelkövetőket épp úgy vizsgálhatja, mint eddig a már ténylegesen elkövetett bűcselekménnyel alaposan gyanúsítható személyeket – elfogadott gyakorlat pl. az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Németországban. Jogállam? Ugyan. Azt, amivel a magyar államot vádolják (joggal), a nyugati hatalmak maguk is elkövetik. S az uralkodó világnézet is egyre antidemokratikusabb és antiszociálisabb mindenütt: Orbán Viktor, a magyar állam vezetője külföldön egyre népszerűbb, hazájában a pártja vezet az összes tabellákon. Magyarellenes román, szlovák, szerb nacionalisták is sokra tartják, és próbálják ellesni a titkát.
Itt van hát az egyedülállóan kedvező pillanat.
Az alkotmánymódosítási javaslatoknak (és mellesleg a velük egylényegű „Stop Soros” törvénynek) közös elemeik vannak. A legfontosabb az alkotmányos identitásról és a keresztyén kultúra védelméről szóló szakasz. Ez se precedens nélküli a mai világban.
Olvassuk el az izraeli Háárec angol nyelvű kiadásának 2018. június 4-ei cikkét. Ebből kiderül, hogy az Egyesült Lista – ez főleg az izraeli arab kisebbség pártjainak szövetsége, benne a részben zsidó Hadas tömb (amelynek egyik eleme az Izraeli Kommunista Párt) – három képviselője alkotmánymódosítási javaslatot nyújtott be a Kneszetnek (parlamentnek), amely szerint kijelentené az állam, hogy Izrael az összes állampolgárának, lakosának az állama, nemcsak a zsidóké. A Kneszet jogi tanácsadója, Ejál Jinon kijelentette, hogy ez az indítvány megfosztaná Izraelt a zsidó jellegétől („a zsidó nép állama”), ezért a parlament elnökségének (ez nálunk a házbizottságnak felelne meg) joga van megakadályoznia a napirendre tűzését, illetve a tárgyalását, mert így az alkotmány nem tenne különbséget nemzetiségi szempontból zsidó és arab között, hatálytalanítaná a Visszatérés Törvényét, s az izraeli állampolgárság fő kritériumává nem a zsidó származást, hanem az állam valamelyik polgárához fűződő rokoni kapcsolatot tenné. A házbizottság 7:2 arányban úgy döntött, hogy az alkotmánymódosítási indítványt nem tűzi a Kneszet napirendjére. Ezt nevezzük definícióm értelmében „etnicizmus”-nak, ahol egyazon állam honpolgárainak egyik részét (kisebbségét) különböztetik meg hátrányosan a jellegadó etnikum előnyére (szemben az elvben a honpolgári egyenlőség elvére alapozott nacionalizmussal), amivel alkotmányjogilag megszüntetik a politikai egyenlőséget és a jogegyenlőség eszmei és hivatkozási alapját.
Pontosan ez következik be most Magyarországon is, ahol a ködös fogalmazás ugyan nem fordítható le maradéktalanul diszkrimináló jogszabályok nyelvére – amúgy Izraelben is csak kevés formális joghátrányt jelent a muzulmán és keresztyén arabok (izraeli állampolgárok) számára az államnak mint „zsidó állam”-nak a meghatározása, s nálunk még ennyit se –, de a már régebben elkezdődött folyamatok most kulminálnak. Már „a határokon átívelő nemzeti egység” (tehát az etnikumnak az állampolgárság fölé helyezése) – kettős állampolgárság, könnyített honosítás stb., ami távolról emlékeztet a Visszatérés Törvényére, amely szerint minden zsidó eredetű személy Izraelbe költözhet – is az állam etnikai jellegét emelte ki, s ezt most (izraeli mintára) felekezeti tekintetben is megerősítették.
„Azt akarjuk, hogy Magyarország magyar ország legyen” – szokta mondani Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke. És csakugyan: éppen ez történik – az etnokulturális és vallásfelekezeti tekintetben körülírt (magyar) etnikum mint „államalkotó tényező”, ahogyan régebben mondták, alkotmányos rangra, méltóságra emelkedik.
Az önmagában nem érdekes, hogy alkotmányos alaptételek nem „operacionalizálhatók”, nem következnek belőlük konkrét intézkedések...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.