TGM: AQUARIUS: A MÉLYPONTNÁL IS LEJJEBB

MÉRCE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2018.06.20.

Mindenki tudja, hogy az afrikai menekülteket szállító Aquarius hajót Matteo Salvini, az új olasz kormány újfasiszta belügyminisztere nem engedte kikötni, aztán nem engedte a máltai „baloldali” kormány se, majd – elmondhatatlan szenvedések után – kiköthetett végre Valenciában, ahol az Ibériai-félsziget sajátos körülményei között véletlenül épp olyan szocialista kormány van Spanyolországban (valószínűleg már nem sokáig), amely „Isten hozott itthon” fölirattal fogadta a kimerült menekülőket és hajósokat. Pedro Sánchez miniszterelnöknek ezért sok mindent meg fogunk bocsátani (bizonyára lesz mit).

Salvini miniszter úr újfasiszta pártja, a Lega ezért – először – a legnépszerűbb párt lett Olaszországban. A fölbátorodott szélsőjobboldali államférfi kijelentette, hogy az olasz cigányokat sajnos nem űzheti ki az országból, de külön nyilvántartásba véteti őket. Tapsvihar.

Szijjártó Péter magyar külügyminiszter negyedóránként fejezi ki elismerését az olasz újfasiszta-cirkuszista kormánynak, csupa „baráti ország” veszi körül Szijjártó minisztériumát.

Tízezreknek a Földközi-tengerbe fullasztása (ld. az adatokat itt) egyre nagyobb közönybe… hát igen… fullad. Amikor drága öreg barátom, Bifo (Franco Berardi) a kissé túlzó „Auschwitz on the Beach” címmel próbálta kétségbeesetten fölhívni erre a figyelmet a kasseli Documenta művészeti fesztiválon, nem az emberhalál ténye, hanem a terminológia váltott ki botrányt, a performance elmaradt, mindeközben Lampedusa szigetén hűtött raktárakban halmozódnak a tengerbe veszejtett menekültek olcsó koporsói, együtt a maffialeszámolások áldozataiéval (vö. evvel).

Az öntudatos, kemény rasszista kegyetlenség és a szürke, puha kispolgári önzés – a történelmet ismerő, huszadik századi könyveket olvasó (ld. pl. Anna Seghers: Transit [1944], Berlin: aufbau taschenbücher, 2018 [magyarul is: Tranzit, ford. Gyurkó László, Bp.: Kossuth, 1975, újabb kiadás nincs], Hannah Arendt: „We Refugees”, 1943, halhatatlan, gyönyörű írás, németül: Wir Flüchtlinge, 7. kiadás, Stuttgart: Reclam, 2016, vö. Giorgio Agamben nagyszerű kommentárjával: „We Refugees”, 1995) ember ismeri ezt, a menekültkérdés nem új – , e kettő újból együttműködik abban, hogy minden olyan rettenetes legyen, amennyire csak lehet...

ITT OLVASHATÓ